Az ember agyát nem azért alakította ki a természet, hogy az igazságot keresse, hanem azért, hogy élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson, hogy felismerje az előnyös helyzeteket, hogy nap mint nap segítse az embert az életben maradásban. Az agy a túlélés szerve.

Amikor Darwin elképzeléseit előterjesztette, a genetika, mikrobiológia és a biokémia tudománya még nem létezett. Ha ezeket a tudományokat már Darwin előtt is felfedezték volna, akkor ő maga is könnyedén belátta volna, hogy elmélete teljesen tudománytalan, és a továbbiakban meg sem kísérelt volna ilyen alaptalan kijelentésekkel előállni. A fajokat meghatározó információ már ott van a génekben, és teljesen lehetetlen, hogy a természetes kiválasztódás során, a gének megváltozásával jöjjenek létre új fajok.

Egy őszinte ember, akinek minden elérhető tudás a birtokában van, csak annyit állíthat bizonyosan, hogy most úgy tűnik, mintha az élet eredete egy csoda lenne, mivel olyan sok feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődhessen. Mindebből azonban nem következik, hogy jó okunk lenne abban hinni, hogy az élet ne jöhetett volna létre a megszokott kémiai reakciók egy teljesen érthető sorozataként.

A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk.

Az evolúció során a tudatosság egészen új keletű dolog, s az evolúció nagy buherátor: sose újat alkot, hanem mindig a meglevőt fejleszti tovább. Az ember receptje: végy egy majomagyat, préselj bele még egy kis tudatosságot, és adj a kezébe egy bankkártyát. Ecce homo.

A DNS működésében talán az a legcsodálatosabb, hogy minden információt tartalmaz, amire szükség van az élőlény felépítéséhez egy adott környezetben, és semmi olyan információt nem tartalmaz, amit a környezet úgyis meghatároz.

Az élet nem egymástól független egyének meghatározott céljainak sorozata, hanem egy kapcsolatrendszer kifejeződése. Ez a hangyára, a zsiráfra meg a farkasra éppúgy érvényes, mint az emberre.

Az emberi elme számos különböző szálból szőtt és rengeteg különféle mintázatot magában foglaló, összetett szövet.

Az ember DNS-ébe kódolva van, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, hiába tudja róluk, hogy nem kellene.

Egy olyan világban, amelyben a kardszárnyú és a palackorrú delfinek jól megkülönböztethető kulturális csoportokat hoznak létre, ahol a varjak eszközt használnak, a csimpánzok erkölcsi megfontolásra képesek, az elefántok empátiát éreznek, és még a szalamandrák és a pókok is mutatnak bizonyos személyiségjegyeket, ott nehéz azt érvekkel alátámasztani, hogy az emberi faj biológiailag bármilyen módon egyedülálló lenne.

Minden kép, amely az öt érzékszerv révén az emberi agyba jut, beágyazódik valamely apró sejtbe, ahol összezsugorodik és elhal használatlanul, vagy élénk és egészséges lesz az állandó használat révén.

A természetes kiválasztódás elve a faj túlélését, illetve általában az életfolyamat fenntartását szolgálja, és nem az egységes jólétét. Az életnek ez a megállíthatatlan ereje vakon tör előre, és kíméletlenül kihasználja, majd elpusztítja az élőlényeket, az amőbáktól kezdve az emberi lényekig.

Az egyik legalapvetőbb dolog, aminek meg kell változnia a jövő orvoslásában, az a szemlélet, hogy a gének jelentenek megoldást minden betegségre.

Az agresszió biológiai örökségünk eltávolíthatatlan része.

Az emberi test a leggyönyörűbb dolog a világon. Egyetlen virág sem kelhet versenyre vele, hiszen az emberi test a természet legösszetettebb virága.