Az egyetlen ok, amiért agyunk van, a mozgás. Ez az első pillanatban annyira banálisnak tűnik, hogy az ember felháborodásában a legszívesebben felsikítanak. De talán csak a téves dolgokat tartjuk banálisnak.
A mozgás a legrendkívülibb dolog, amit élőlények létrehoztak. Ez az egyetlen oka annak, hogy izmaink vannak, az egyetlen ok, amiért idegek vezetnek az izmainkhoz, és vélhetően az egyetlen ok, amiért agyunk van. Minden változás, ami az emberiség története során végbement, csak azért volt lehetséges, mert mozgásra vagyunk képesek.

Napjában többször is meghalhatnánk. Rákot kapunk, elkezdünk penészedni, baktériumok falnak belőlünk vagy vírusok fertőznek meg bennünket. Az életünket mindennap megmenti valami. A furán növő sejteket megöli, a gombaspórákat kiirtja, a baktériumokat kilyuggatja, a vírusokat felaprítja. Ezt a kellemes szolgáltatást az immunrendszerünk nagyon sok parányi sejt segítségével nyújtja számunkra. Vannak szakértői, melyek felismerik az idegent, és vannak bérgyilkosai, gondnokai és vitalerendezői. Ezek kéz a kézben dolgoznak, és feltűnően jól csinálják.

Globalizáció nemcsak ott van, ahol a sarki bolt helyén McDonald's nyílik, hanem a köldökünkben is. Naponta milliárd és ezermilliárd mikroorganizmus utazza körbe a világot anélkül, hogy egy centet is kellene fizetnie érte.

A gének lehetőségek. Információk. Domináns módon ránk kényszeríthetnek dolgokat, vagy lehetőségeket kínálhatnak föl. Mindenekelőtt azonban: tervek. A gének semmire sem képesek, amíg el nem olvassák és fel nem használják őket. Néhány tervvel ezek közül nem tudunk mit kezdeni - ezek arról döntenek, hogy emberek legyünk-e vagy baktériumok. Mások hosszú ideig lappanghatnak (mint az öregségi foltok), megint másokkal rendelkezhetünk ugyan, például nagy mellel, mégsem válnak valósággá. Az egyik embernek szerencséje van, a másiknak nem.

A világban vannak jó és rossz dolgok - mikrobáink világában sincs ez másképp. A rosszaknak legtöbbször van egy közös tulajdonságuk: a legjobbat akarják - maguknak.

Mikroszkóp alatt a baktériumokat csak világos pontoknak látjuk a sötét háttér előtt. De összességében többek ennél: minden egyes baktériumnak megvan a maga népe. A legtöbbjük jól nevelten ücsörög a nyálkahártyában, és edzi az immunsejteket, ápolja a bélbolyhainkat, megeszi, amire nincs szükségünk, vagy vitaminokat termel a számunkra. Mások a bélsejtek közelében vannak, piszkálják őket vagy mérgeket állítanak elő. Ha a jók és a rosszak aránya megfelelő, a rosszak megerősítenek bennünket, míg a jók gondoznak és egészségesen tartanak.

Mióta az ember növényt nemesít és állatot tenyészt, mindig beavatkozott a természetbe. A géntechnológia a beavatkozásnak radikálisabb módja, de hogy ez az ördögtől való lenne, ennek semmi alapja nincs.

A vírusok élősködők, paraziták, csakhogy a parazitizmus, az élősködés, a vírusos jelleg a számítástechnikában és a biológiában egyaránt csupán fokozatiság kérdése. Elvégre az elefánt génje is tartalmazza a "másolj le!" programot, csak egy nagy, elefántnyi kitérővel: ha az elefánt történetesen fiú, bizony előbb-utóbb csajozni kezd, hogy az alapvető parancsot megvalósíthassa.

Nézze meg a teknőst: milyen jól elvan - gondolná, hogy egy dinoszaurusz? Jól mutatja: a dinó sem halt ki, csak átalakult. Az élet kiszámíthatatlan.

Ha valaki megengedheti magának, hogy a semmiből elővarázsoljon egy tervezőt, akkor miért nem ilyen engedékeny azokkal az embertársaival, akiket ez a tervező megtervezett és megalkotott?

Az agyunk számára rettenetes lehet a hosszú távú jövő képe, amelybe előrevetíti azt, hogy ennek az évszázadnak a hedonizmusa okozza a következők katasztrófáját. A természetes kiválasztódás erre nem képes. A természetes kiválasztódásnak semmi sem rettenetes. A természetes kiválasztódás csak annyit tesz, hogy vakon kedvez a rövid távú előnyöknek, mert minden nemzedék automatikusan megtelik azoknak az egyedeknek az utódaival, amelyek valami miatt hatékonyabban tudtak szaporodni, mint a társaik.

Elképzelhető, hogy az élet hajlamos konvergálni egy pálya felé - mintha egy mágnes vonzaná adott főirányba az átmeneti kerülő utakról.

Mivel az élőlények erőforrásai végesek, az evolúció során nem lehet tökéletes élőlény, mely minden körülmény között jól szaporodik. Ez a meghatározó oka az élővilág változatosságának.

Ádámnak kemény dolga lehetett, amikor el kellett neveznie az állatokat - sokkal keményebb, mint azt az ókori héberek gondolták volna. A becslések szerint jelenleg mintegy kétmillió faj rendelkezik tudományos névvel, és ez csak a töredéke annak, amelyeket még el kellene nevezni.

Az élet anyaga nem valamiféle reszkető, fényt kibocsátó csodakocsonya, hanem apró szegecsekből, rugókból, csuklókból, pöckökből, lemezekből, mágnesekből, cipzárokból és csapóajtókból álló szerkezet, amelyet egy adathordozó állít össze, és az ezen szereplő információ másolható, átvihető és leolvasható.