Manapság minden emberi népesség a különböző genotípusok sokaságából áll. Egy "tiszta" népesség vagy egy tiszta rassz, amelynek minden tagja genetikailag hasonló: mítosz - és otromba képtelenség.

A genetika megtölti a fegyvert, de az életmód húzza meg a ravaszt.

Az ember hamisíthatja korát hajfestéssel és ráncfelvarrással, de nemigen hamisíthat fejlett izomzatot.

Én evolúcióval és humán etológiával foglalkozom. Ezer években mérem azt, hogy valami sikeres-e.

A legjobb terv mindig az, amely megfelel a specifikációban foglaltaknak ("kielégíti" azokat), és emellett a legkisebb ráfordítást igényli. Bármely terv, amely "jobban" sikerül, mint amit a specifikáció kikötött, nagy valószínűséggel visszautasításra talál, mivel a kikötéseket olcsóbban is lehetett volna teljesíteni.

Az érzelmek távolról sem az emberi lét csúcspontjai, hanem valójában csak az evolúció melléktermékei. Egyszerűen fogalmazva, az érzelmek a javunkra vannak. Segítették a túlélést az erdőben, de még ma is segítik az eligazodást az élet útvesztőiben.

Úgy tűnik, mindenki készséggel elfogadja, hogy az ember fejlődését érintő "környezeti" hatások módosíthatók. Ha egy gyereknek rossz a matematikatanára, magától értetődik, hogy lemaradása bepótolható, feltéve hogy a következő évben különlegesen jó oktatásban részesül. Ám ha a jelek arra utalnak, hogy a gyermek matematikai hiányosságai genetikai eredetűek lehetnek, kétségbeesés lesz úrrá a szülőkön: ha a hiba a génekben van, akkor minden "előre meg van írva", nincs mit tenni, nem is érdemes vesződni a gyermek matematikai képzésével. Ez azonban égbekiáltó butaság! A genetikai és környezeti okok elvileg nem különböznek egymástól; mindkét hatás lehet olyan, hogy nehéz, de olyan is, hogy könnyű visszafordítani. Bizonyos hatásokat általában nehéz visszafordítani, de ha megtaláljuk a módját, a dolog könnyűvé válik. A lényeg mindenesetre a következő: semmiféle általánosítható okunk nincs arra, hogy a genetikai hatásokat nehezebben leküzdhetőknek higgyük, mint a környezetieket.

A róka még szaporodhat attól, hogy egyszer a nyúl volt a gyorsabb; ám még egyetlen nyúlnak sem sikerült szaporodnia azután, hogy a róka gyorsabbnak bizonyult.

Az ember, a legmagasabb rendű állat, az elképzelhető legszertelenebb tárgy, éppúgy a természet háborújának, az éhínségnek és a halálnak a terméke, mint minden más.

A népesedést hajtó erő végtelenül nagyobb, mint a földben lakozó termőerő, ami az ember megélhetését biztosíthatja.

A politika megosztja ugyan a világot, de a gének egyesítik.

A legnagyobb ember is csak úgy lesz egy sarjszerű, fejletlen gyermekből, mely még sem beszélni, sem járni nem tud, egyelőre csak a természet sötét rendjében csirázik, mint ahogy ott künt a nap forró csókja alakítja a kék harang-virágot. Így lesz az egyes ember. Miért ne keletkezett volna egykor ugyanezen a módon az egész emberiség?

Meghódított terület ma az ember származása, - itt nem használ többé semmi panasz és kétkedés. Csak az segít, ha elszántan szembenézünk a dolgokkal. Amellett az ember az marad, a mi. Ezt senki sem veszi el tőle.

Semmi sem intelligensebb, kreatívabb és erőteljesebb gyógyító rendszerünknél - az egyetlen tényezőnél, amelyet következetesen figyelmen kívül hagyunk.

Az emberi szervezet bámulatos művészettel van megalkotva. Megvan benne az összes fizikai műszerek tökéletessége. A barométer higanyoszlopának, a földrengésjelző készülék ingájának hajszálfinom érzékenysége.