A nyelv nem egy hatóság által törvénybe iktatott protokoll, sokkal inkább egy wiki, ami író és beszélő milliók közreműködésével épül, akik szüntelenül a saját igényeik szerint hajlítják, miközben feltartóztathatatlanul öregednek, meghalnak, majd felváltják őket a gyermekeik, akik a maguk céljára formálják tovább.
Az újságírók a repülőgép-szerencsétlenségről írnak, nem pedig a felszállásokról. Mindaddig, amíg a rossz dolgok nem tűnnek el teljes mértékben a Földről, mindig lesz belőlük elég, hogy megtöltsék a híreket, és az emberek, mint évszázadok óta, továbbra is azt fogják hinni, hogy a világ szétesőfélben van.
A matematikai gondolkodásmód minden értelmes ember eszköztárának része kell hogy legyen.
A futurológia egyetlen kétségtelenül helyes jóslatot képes nyújtani: azt, hogy a ma futurológusai a jövőben ostobának fognak látszani.
Amikor járunk, minden egyes lépésnél felbillenünk, majd a pillanat törtrésze alatt megakadályozzuk az esést.
Egy gondolkodó rendszernek nemcsak cselekedetei egyenes következményeivel, hanem azok mellékhatásaival is számolnia kell.
Az élet anyaga nem valamiféle reszkető, fényt kibocsátó csodakocsonya, hanem apró szegecsekből, rugókból, csuklókból, pöckökből, lemezekből, mágnesekből, cipzárokból és csapóajtókból álló szerkezet, amelyet egy adathordozó állít össze, és az ezen szereplő információ másolható, átvihető és leolvasható.
A tudomány, attól függetlenül, hogy milyen eredményre jut, garantáltan a szabad akarat eltüntetőjeként fog megjelenni, minthogy a tudományos magyarázat nem tudja befogadni azt a fajta rejtélyes, okozatlan okozást, ami az akarat fogalma mögött van. Mit keressenek a tudósok, ha ki akarnák mutatni, hogy van szabad akarat? Valamiféle véletlenszerű idegi eseményt, amit aztán az agy többi része viselkedésindító jellé erősít? Csakhogy egy véletlenszerű esemény semmivel sem illik jobban a szabad akarat gondolatához, mint egy törvényszerű esemény.
Egy emberi lény lehet egyszerre gép és ugyanakkor érző, szabad ágens, attól függően, hogy milyen célból beszélünk róla, mint ahogy egyszerre lehet adófizető, biztosítási ügynök, fogászati páciens vagy száz kiló súly a repülőgépen, attól függően, hogy milyen célból beszélünk róla.
A lény céljai meghatározásának hiányában tulajdonképpen az intelligencia fogalma maga is értelmetlen. Minden galócát zseninek tekinthetnénk, mert tökéletes pontossággal és hibátlan megbízhatósággal véghezviszi a mutatványt, hogy ott áll, ahol áll. Semmi sem akadályozna meg minket, hogy egyetértsünk Zenon Pylyshynnel abban, hogy a kövek okosabbak, mint a macskák, mert megértik, hogy odébb kell menjenek, ha beléjük rúgunk.
Az elme sok részből áll; egyeseket az erény, másokat az ész vezet, megint mások elég okosak ahhoz, hogy legyőzzék azokat, amelyeket sem ez, sem az. Egyik énünk becsaphatja a másikat, de alkalmanként egy harmadik énünk meglátja az igazságot.
Nincs olyan társadalom, amely egyszerre igazságos, szabad és egyenlőséget megvalósító lenne. Ha igazságos, akkor a többet dolgozó emberek többet halmoznak fel. Ha szabad, akkor az emberek gyermekeiknek adják vagyonukat. De ebben az esetben nem lehet egyenlőség, minthogy egyes emberek gazdagságot fognak örökölni, mások viszont nem.
A gyerekeket minden életkorban az hajtja, hogy kiderítsék, mivel lehetnek sikeresek kortársaik között, és ezeknek a stratégiáknak sokkal nagyobb elsőbbséget tulajdonítanak, mint bárminek, amit a szülők próbálnak rájuk sózni. A belefáradt szülők tudják, hogy nem versenyezhetnek gyermekük társaival, és ezért jogosan ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekük a lehető legjobb környéken nőjön fel.
A művészet ára szinte teljesen független az esztétikától: a felbecsülhetetlen értékű mestermű értéktelenné válik, ha kiderül, hogy hamisítvány; konzervdobozok és képregények magas művészetté válnak, ha a művészeti világ annak kiáltja ki azokat, és attól kezdve látványosan pazarló áruk lesz.
A szólás azt mondja, hogy ha adsz egy kalapácsot egy kisfiúnak, az egész világ szöggé válik. Ha egy fajt ajándékozunk meg a mechanika, a biológia és a pszichológia elemi megértésével, az egész világ géppé, dzsungellé és társadalommá válik.