A női lélek olyan kusza, mint a pamutgombolyag, amellyel 4-5 macska gurigázott álló nap.

Az életben a nevetés az egyik legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül való.

A legtöbb férfi aprólékos részletességgel tud beszélni a nőről, akit használ, ámde nem szeret. Mihelyt szerelmes lesz, tekintete elbutul, szava elapad. Himnuszt költ a kedvesről, csakhogy ezt már magába zárja. E gondolatokhoz illetéktelen az idegen fül.

Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.

Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot.

Szerelmes vagy, bolond barátom! Nem csupán az életbe, ráadásként a lányba is!

Ellenségről ritkábban derül ki, hogy barát, mint fordítva.

S még valami, csodával határos: beteljesíthetjük álmainkat.

Amikor az értelem veszni látja a legutolsó esélyt, amikor az arc visszatükrözi e felismerést, amikor a lélekben lejátszódik az a jelenet, ami végzetesebb annál, ami hajdan a Paradicsomban megesett - ennél fájdalmasabb és tragikusabb nincs.

Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság...

Az ördög nem alszik. Fülig csipás lehet már a rohadék.

A Zárkózott, a Félvér, a Szoborszép, a Bölcs, a Zömök, a Bohóc és a Kígyó kijelölt magának egy utat a világban. Mentek-mendegéltek, mígnem egy nagy hegynek ütköztek. Mivel útjukról le nem térhettek, úgy döntöttek, lebontják a hegyet, az úgyis eltakarja előlük a Napot. Nekiveselkedtek, s hordták, mindegyre hordták a követ, azzal sem törődve, hogy hátukról veríték, körmük alól vér serken. S ahogy a hegy tetejét elhordták, hát látják ám mögötte a következőt!

Az életről tudom, hogy véges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal.

Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal.

Látható-e, mit tesz hozzám éjről éjre az az egyszerű csoda, hogy velem alszik el, mellettem ébred?! Ha ettől megfosztanának, a halálnál rettentőbb történne velem. Nem mondok, nem mondhatok le róla, hacsak nem ő kéri.