A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot.

Bocsika mindenkitől, elnéztük egymást, én nem ezt a hapsit akartam. Remélem, jól mulattatok a lagzimon, holnap gyertek el a válási partimra! Köszi, puszi!

Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.

A nyelv élőlény, játékos, szabad, vérpezsdítő, és szeretőül szegődik a szerencsések mellé.

Az irányváltási szándékot kanyarodással kell jelezni.

Annak van elsőbbsége, akinek hosszabb a középső ujja.

Némely gondolkodók szerint az ifjúsága múltával az ember már nem megváltoztatni akarja a világot, hanem kitalálja magának a saját változatát.

A dolgok fonákját is meg kell nézni. S ha valami égbekiáltóan fontosnak vélt dolog a fonákja felől nézvést nevettetővé válik, még ha keserédes is a kiváltott nevetés, máris tudhatom: az a dolog olyannyira nem fontos, hogy szinte teljesen lényegtelen. Nem is érdemel ennél több energiabefektetést.

A férfiakban mindig is csak a hibákat szerettem. Ami azt illeti, volt mit szeretni rajtuk.

Azt, amik vagyunk, a szavak csak sejtetik, el nem mondhatják.

Csodállak, és csak azért nem irigyellek, mert szeretlek!

Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt.

- Mit lehet várni egy pasastól?
- Te mit vársz tőle? Legyen vasból az ökle, nemesből a lelke?
- Kevés. Ő maga azért legyen emberből.

Barátság: finom fészekmeleg. Összegömbölyödsz benne, és jól érzed magad. Csak annyi kell hozzá, hogy megtaláld azt, akit szeretni mersz.

Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában, ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.