Van olyan beszéd, amelynek szavaiban csak konvencióból vannak magán- és mássalhangzók, és annyira súlyos az érzelemtől, hogy nincs szüksége rá, hogy értelmes legyen.

A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.

Sose tudtam megérteni, miért tartjátok nagyobb ügynek, ha egy ember úgy tud viselkedni, mint egy Isten, és miért arra vagytok büszkék, ha egy Isten válik emberré.

Ha még egyszer az életemben lenne egy igazi, régi, álmatlan éjszakám, összekeresgélném a szavakat, amelyek úgy kiestek a napjaimból, ahogy a szakadt fonálról leperegnek a gyöngyök. Barátság. Gyűlölet. Szenvedély. Ábránd. Szerelem!

Minden ember külön világ, egy sem ismétli meg önmagát.

Nem volt se megoldás, se magyarázat, csak iszonyatos napok és hetek. A titkot még csak megosztani se lehetett senkivel, törhette az ember a fejét, mért kezdődik meg valami, ha abbamarad, s mért lesz ilyen szomorú és érthetetlen vége?

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.

Vannak az életben kimondhatatlan dolgok és nehezen gyógyuló sérülések.

Nem életkortól függ, talál-e az ember élettársat, hanem attól, miféle ember keresi.

Mintha este se menne le a nap, minden világít éjszaka is, és az ember csak fülel, hallja-e már a léptét annak a csodálatosnak, annak a nagyszerűnek, amit remél.

A pazarlás, az értelmetlen költekezés csak pillanatokra szerezhet örömet, utóbb megvan a böjtje.

A csüggedés és a kétségbeesés a hit csődje.

A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.

Nem azé az eredmény, a kegyelem, aki akarja, nem is azé, aki fut, mert mit sem számít az emberi szándék: bármi történik, az csak Isten akaratából jöhet létre.

Nincs szebb és ártatlanabb valami, mint az első harmatos szerelem, amelynek emléke akkor is mindennél fényesebb marad, ha nem lesz belőle házasság.