Az élet nem egy zárt álomvilág, hanem egy olyan út, amelyet mindnyájunknak végig kell járnunk.

Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.

Ha nem lehet a gyűlöletet pontosan definiálni, hogy lehetne megmondani, mi az a szerelem?

A szeretet olyan, mint a levegő. Végtelen. Nem lehet darabokra szedni, majd zsebre tenni, dobozba dugni, vagy... őrizgetni. Nem lehet a szeretetet részleteiben szemlélni, hiszen mindig lesz olyasvalaki, aki valamiben jobb nálunk, s kinek a szeretete akkor, abban a helyzetben éppen nagyobb, erősebb, mint a miénk.

Az évek során lassan fogyni kezdett az erőm. Ami maradt belőle, az arra kellett, hogy megvédjem magam tőled. Már nem próbáltalak megérteni. Már tudtam, hogy minden egyes szó, minden mozdulat olyan, akár egy aknamező.

Melletted másnak éreztem magam. Megtanultam a dolgok mélyére nézni, és választ keresni a miértekre. Hálás voltam, amiért megosztottad velem a tudásod, hogy vakmerőségre buzdítottál.

A gyermek védtelen kis teremtmény, akinek gondját viseljük, e gondoskodásért cserébe, nap mint nap mindazzal a szeretettel halmoz el minket, amit mástól nem kapunk meg.

A szerelem nem más, mint védtelenül felkínálni magad a másiknak.

Ha nem is volt bátorságom bevallani, mélyen a bensőmben már megbántam a dolgot. Hogy is juthatott eszembe elmondani a titkomat? Az a titok volt az erőm motorja, az akaratomé, ami segített, hogy ne ragaszkodjak túlságosan semmihez, és le tudjak győzni minden akadályt.

Nem tudtam, hogy a szerelem nem csupán egy szép selyemszalag, hanem egy lánc, amely két embert összeköt.

Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.

A dühből és gyűlöletből, ami oly sokáig uralta a szívemet, már csak néhány halvány nyom maradt. Olyan volt, mint a vihar, amely úgy tombol, mintha itt lenne a világ vége, aztán egyszer csak véget ér, és sietve tovább áll.

Hazudni és uralni a világot, egyazon érem két oldala.

A múltadért semmiféle felelősség nem terhel, a jövődért viszont annál inkább. A jövőd a te kezedben van, te vagy az, akinek irányítanod kell az alakulását.

Ha többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod, melyiket válaszd, semmiképp se bízd a döntést a véletlenre, hanem ülj le és várj. Várj még és még. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved. S mikor beszélni kezd hozzád, állj fel, és menj, amerre visz.