A tanítás csak információt tölt a fejekbe, de a nevelés: növel. Nem mennyiséget ad, hanem minőséget. Segít egy rózsának igazi rózsává válni. És egy gyereknek megtalálni és kibontani önmagát.

Igazi vezér ódzkodik a csatától, de ha megtámadják, verhetetlen.

Valódi viszály csak egyetlen van: az önmagaddal való meghasonlás. Ha magaddal egységben vagy, könnyen kezelsz minden külső viszályt.

Ha valamit nagyon akarsz, nem kapod meg. A szüntelen akarásoddal elrontod az érlelődés folyamatát. Ami a tiéd, megkapod idejében. Amit nem kapsz meg, nem a tiéd.

A véletlen olyan esemény, melyet nem "véltél" volna. Mert nem az emberi, hanem az isteni igazság rendszerében működik. Törvényszerűen.

Az élet művésze sohasem a végletek, mindig a közép felé tájékozódik. Inkább kiegyezik, minthogy háborúzzon. Inkább előbb megáll, minthogy túllépjen. Még a legszenvedélyesebb szerelmében is megáll saját lényének telekhatáránál, és bevárja, míg a másik odaér. Nem gázol a birtokára. És nem rántja át magához.

Gyűlölettel nem lehet győzni. Csatáját megnyerheti a gyűlölködő, de a háborúját elveszti.

A jó tengerész, bármilyen veszélyes vizeken hajózik is, emeletes hullámok dobálják hajóját, és el akarják nyelni - mégsem tekinti ellenségnek a tengert. A tenger a hajós lételeme, szerelme, anyja, mindene! Az Élet művésze sohasem tekinti ellenségének a világot, még akkor sem, ha a világ annak tekinti őt.

Erő és lágyság, adás és elfogadás, férfiasság és nőiesség egy harmonikus emberben felváltva működik. Az Élet művészének titka, hogy mindent a megfelelő időben tesz.

Jövőd nincs "készen" - hanem szüntelenül készülőben van. És mindig van egy "áldott" és egy "átkozott" verzió. Minden igazi mester azt tanácsolja, hogy válaszd az áldottat. Ez a nehezebb út. Ma kevesen járják.

Az egyedüllét átmeneti állapot. Megszületni se tudtál volna egyedül. És élni sem tudsz sokáig mások nélkül, és mások sem nélküled. Csak tévedésből gondolják. Végül mindenki összeroppan az önzés, a mohóság és az elidegenedés jégsziklájába fagyva.

A nők felszabadulási harcában nem egy rabszolgalázadás, hanem az Élet megmentésének a kísérlete rejlik. Az Életé, melyet ők hoztak létre, és ezért fontosabb nekik, mint a férfiaknak. A nőnek az emberiség az életműve. A létért a férfi számára ismeretlen erejű felelősséget és aggodalmat érez.

Az igazi férfinak egy nő nem csupán a szeretője, nemcsak a gyermekeinek anyja, hanem az ő Anyaistennője, aki emberré formálta őt a szinte semmiből.

A férfiuralommal nem az a baj, hogy rosszul bánik a nőkkel, hanem az, hogy tönkreteszi az egész földi életet. Megrontja, és végül el is pusztítja.

Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.