Úgy sajnálom, hogy mindennek vége miköztünk, és már soha többé nem fogunk találkozni. De ugye azért szép emlékünk maradt egymásról? Nekem mindig te maradsz az egyetlen fiú, akit tulajdonképpen szerettem, de én biztos nem sokat jelentettem a számodra.

Nem mertem elmondani neked azt sem, hogy mi történt velem az életemben és arra sem tudlak megkérni, hogy mesélj magadról. Ezt sajnálom a legjobban, mert nagyon szerettem volna megismerni az életedet. Olyanok voltunk mi ketten, mintha valaki megátkozott volna minket, hogy sohase lehessünk boldogok.

Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki.

Messze a templomtól is közel lehetsz az Istenhez.

Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.

Az elágazásoknál mindig a nehezebb út vezet az igazság felé.

Minden rendszer elveri a port az előző rendszer kedvencein.

Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.

Vigyázni kell, hogy a magány ne fajuljon egyedüllétté! A magány vállalt forma, az egyedüllét kialakult, maga a kudarc.

A háborúban egyetlen reális érték van, az ember puszta élete.

Még egyetlen ügyembe se vettem be Istent csendestársnak. De ha a lehetőségek már kifogytak, akkor legalább a lehetetlenben meg kell őriznünk a hitünket. Az embert ilyenkor már csak kellemes meglepetések érhetik.

Minden következő lépéshez szükséged van az összes lépésre, amelyet életedben addig megtettél.

Legjobban arra figyelj, aki mást gondol, mint te. Nagy a valószínűsége, hogy tőle tanulhatsz a legtöbbet.

Az az igazi bukás, ha az ember kezéből kicsúszik a saját sorsa.

Olyan dolog igazi barátnak beszélni, mint télen nagyon jó tüzet rakni, amiből nem marad pernye, csak meleg. Többet ér, mint egy ágyban tett szerelmi vallomás, mert akkor csak az íz teszi őszintévé a férfit, meg is bánja legtöbbször.