Az emberek azt látják, amit látni akarnak, és akkor, amikor szükségük van rá.

A spiritualizmus csak annyira tudomány, mint a lopás. Mert ennyiről van szó csupán: igen agyafúrt szélhámosok pénzt lopnak a gyászolóktól, cserébe egy kis reménysugárért.

Az igazság könyörtelen és tisztességtelen, de attól még igazság.

A férfiak elvárják a nőktől, hogy megkönnyítsék az életüket. Vonzó, jól nevelt, zenéhez, festészethez és házvezetéshez értő kell hogy legyen, de mindenekfelett meg kell óvnia a férje nevét a botránytól, és sohasem szabad felhívnia magára a figyelmet.

Néha azt keressük, aminek a megtalálására nem állunk készen.

Minden vég egyben egy kezdet is.

Nem létezik biztos választás, csak másféle.

Csak a félelem kézzel fogható, határozott és tagadhatatlan.

Tehetünk úgy, mintha mások volnánk, mint akik vagyunk.

A sorsot nem lehet kijátszani.

Mindegyikünk életében van egy időszak, amikor kiválasztjuk, melyik úton haladjunk, amikor a jellemünk nagy változásokon esik át.

A bűnük az volt, hogy hittek. Hittek abban, hogy mások lehetnek. Különlegesek. Hitték, hogy megváltoztathatják azt, amilyenek voltak: sérültek, nem szeretettek. Elhajítottak. Elevenek lehetnek, körülrajongottak, olyanok, akikre másoknak szükségük van. Nélkülözhetetlenek. De ez nem volt igaz.

A szépség csak gondot okoz.

Az emberek úgy érzik, birtokolhatják a gyönyörű dolgokat.

Mi, lányok, tükrök vagyunk, akik úgy verjük vissza az arcmásukat, ahogy látni szeretnék magukat.