Az élet csak akkor bonyolult, ha azzá teszed magadnak.

Antiszociális vagyok, és csak azért eszem, hogy ne haljak éhen.

Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen.

A nők viselhetnek mindenféle szép, színes ruhákat, de a kényelmes cipő a férfiak kiváltsága.

A lelkiismeret-furdalás olyan, mint az elolthatatlan szülinapi gyertya. Bosszantó.

Akinek szeme van rá, látja, ki a valódi elöljáró, aki ismeri az emberei szükségét, és ki az, aki csak követel, de cserébe semmit sem ad.

Személy szerint huszonnégy karátos marhaságnak tartom az elképzelést, miszerint Isten saját javító-nevelő kínbarlangot tartana fenn bukott nebulói számára. Pokolnak bőven megfelel az az állapot, amikor az ember el van vágva Istentől, a szeretet és a béke energiájától. Tőle. Az ereje körülvesz életünk minden napján, mint a levegő; sokan megfeledkeznek róla, még többen alapból észre sem veszik.

Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt.

Mindannyian fényből és árnyékból szőtt bábok vagyunk. Ha elfogadod a sötétséget, azzal nem oltod ki a fényt.

A lelki terror néha rosszabb a fizikai fájdalomnál.

Ha a kívánságok paripák lennének, mi mindannyian lovagolnánk.

Néha csak illúziók segítségével őrizhetjük meg az ép eszünket.

Ihatatlan kávé nem létezik, csak akaratgyenge ember!

Még, hogy oltár elé vezessenek? Engem? Akinek az élete egy okkult szappanopera és egy akciófilm keveréke? Mintha a Kriptamesék találkoznának a Rambo sokadik folytatásával a boncasztalon.

Isten nem ment meg mindenkit. Gyakran csak abban segít, hogy túléld a veszteséget. Azt hiszem, nem egészen bízom Istenben. Soha nem kételkedtem benne, de az indokai meghaladják a képességeimet. Tükör által homályosan és így tovább. Egyetlen egyszer szeretnék tisztán látni azon a tükrön.