A férfiak általában nem tudják, milyen váratlanul és radikálisan változhatnak szeretetteljes társból felelőtlen és távoli idegenné.

A nő sokszor el sem tudja képzelni, miért nem kérnek bocsánatot a férfiak, amikor valami igazán súlyos hibát, tévedést követnek el. Az igazság az, hogy a férfi fél: nem bocsátanak meg neki.

Kéretlenül tanácsot adni egy férfinak annyit tesz: úgy gondoljuk, nem tudja, mit tegyen, vagy legalábbis egyedül nem lesz rá képes. A férfiak erre nagyon érzékenyek, mert képességeik kifejezésre juttatása rendkívül fontos a számukra.

A vitákat azzal kerülhetjük el, ha sosem feledjük: párunk nem arra figyel, amit mondunk, hanem arra, ahogyan. Ahhoz, hogy vita kerekedjen, két ember kell, de a megállításához egy is elég.

Ha egy férfi szeret egy nőt, párja valósággal ragyog a szerelemtől és a megelégedettségtől. A legtöbb férfi ilyenkor naivan azt hiszi, hogy ez a ragyogás örökké fog tartani. De azt várni egy nőtől, hogy mindig ugyanúgy viselkedjen, olyan, mintha azt várnánk az időjárástól, hogy sose változzon, és örökké süssön a Nap.

A nők legtöbbje tévesen azt feltételezi, hogy a segítséget nem kell kérnie. Mivel ő ösztönösen megérzi mások szükségleteit, azt várja a férfitól, hogy az is érzékeny legyen erre.

A nő olyan, mint a hullám. Amikor nagyon jól érzi magát, önbecsülése a csúcspontjára ér, ám ekkor a hangulata hirtelen megváltozhat, és az íve elindul lefelé. De ez is csak átmenet. Ha eléri a legmélyebb pontot, a nő kedélye újabb fordulatot vesz. Megint elégedett lesz önmagával.

A férfi olyan, mint a gumikötél. Amikor elhúzódik, csak egy bizonyos távolságra teheti ezt, mert onnan már visszapattan.

Az ember úgy is lehet szókimondó, őszinte, hogy oly módon fejezi ki az érzéseit, amely nem bántó a másik számára.

Mindkét nemnek nehezére esik segítséget kérnie. A nőknek azonban sokkal nagyobb lelki megterhelést jelent, és a csalódásuk is jóval súlyosabb, ha nem kapják meg a várt támogatást.

A legtöbb nőt meglepi, hogy a férfinak, még ha az szereti is őt, bizonyos időszakonként el kell távolodnia tőle, mielőtt megint közelebb kerülhetne hozzá. A férfiak ösztönösen érzik ezt a kényszert. Nem döntés vagy választás kérdése - egyszerűen megtörténik.

Minél közelebb állunk valakihez, annál könnyebb megsértenünk, és mi magunk is annál sérülékenyebbek vagyunk.

Ma már nem elég, ha egy férfi jó családfenntartó. Ha a nő is megkeresi a család fenntartásához szükséges pénzt, akkor a férfinak az igazságosság elve szerint ugyancsak hozzá kell járulnia az otthoni munkához.

Amikor a mama arra tanítja a lányát, hogy a férfiak szívéhez az út a gyomrukon át vezet, egy kicsit túl magas helyet nevez meg.

Ha olyan életre vágyik, ahol nem áradnak pozitív és negatív érzelmek, vonuljon temetőbe és nyugodjék békében.