Néha a sors vagy az élet, vagy nevezd, aminek akarod, résnyire nyitva hagy egy ajtót, és te átmész rajta. De máskor bezárja, és neked kell megkeresned a kulcsot vagy feltörnöd a zárat, vagy berúgnod az egész vacak ajtót. És máskor még csak nem is mutat neked ajtót, úgyhogy magadnak kell fölépítened.

A mindenségben ugyanaz az egyensúlyelv érvényesül, mint a piacokon: sohasem kapsz anélkül, hogy valahol meg ne kellene fizetned érte.

Néha egyszerűbb hagyni, hogy az emberek elhamarkodottan következtessenek, mint elmagyarázni a bonyolult igazságot.

Kicsi koromban sokat jártam a helyi jégpályára. Képzeletben mindig úgy éreztem, hogy tudok piruettezni és ugrani, de ahogy kikerültem a jégre, alig bírtam egyenesben tartani a korcsolyámat. Amióta idősebb lettem, ugyanígy vagyok az emberekkel. Képzeletben szókimondó és merész vagyok, ám ami kijön a számon, az mindig olyan alázatos és udvarias.

Ha csak egy napja van az embernek, büntetlenül mondhat bármit.

Életemben először értem meg, hogy ez a célja a nevetésnek: örömet szerezni másoknak.

Én úgy képzelem, hogy Shakespeare azért tartozik a vígjátéki alakjainak a boldog befejezésekkel, mert a tragédiáiban olyan kegyetlen. Például a Hamletben. Vagy a Rómeó és Júliában. Majdnem szadista.

Legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne.

Ahol becsúszik a véletlen, ott nem lehet visszatáncolni.

Te nem érted, mit jelent akkor kiszállni, amikor nyerésre állsz! Az hálát jelent! Akkor hagyod abba, amikor látod, hogy az is elég, amid van!

Előfordul, hogy a hiányból érzünk rá valamire. Az űrből, amit maga után hagy.

Életem olyan kicsinyes, hogy viszketek tőle, mint egy túl szűk gyapjúpulóvertől.

Nem abbahagyni nehéz. Csak a döntést nehéz meghozni. Ha ezt a mentális lépést megtetted, a többi már gyerekjáték.

Reggelente fölébredek, és azt mondom magamnak: ez is csak egy nap, mindössze huszonnégy órát kell kibírnom valahogy.

Olyan különös ez. Anyu a legfélelmetesebb lény, akit ismerek, de mikor a nagyi ajtót nyit, láthatólag összelappad, mintha a nagyi emberevő óriás lenne, és nem egy százötven centis, festett szőke sárga tréningruhában és PUSZIT A MESÜGE SZAKÁCSNÉNAK! feliratú köténnyel.