A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.

Ha nekünk magunknak egyetlen hibánk sem lenne, a másokét sem fedeznénk fel olyan nyilvánvaló gyönyörűséggel.

A testi munka megszabadít a lelki gyötrelmektől, s ezért boldogok a szegények.

Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.

Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.

Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.

A nagy elmék jellemző vonása az, hogy kevés szóval sokat mondanak; a kis elmék képessége viszont az, hogy sokat beszélnek, és nem mondanak semmit.

A szív mindig becsapja az elmét.

Az életben gyakrabban aratunk tetszést hibáinkkal, mint jó tulajdonságainkkal.

Aki magában nem bízik, legokosabban teszi, ha hallgat.

Nemigen akad ember, aki ne szégyellné, hogy szeretett valakit, mikor szerelme már megszűnt.

A napba és a halálba nem lehet belenézni.

A véletlent ugyanúgy kell kezelnünk, mint egészségünket; örüljünk neki, ha kedvünkben jár, legyünk türelemmel, ha ellenünk fordul, s komoly orvosságot csak akkor használjunk, amikor végleg nem tehetünk másképp.

Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran fájdalmasabbak, mint a szerelem keservei.

Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.