Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.

Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.

Az érdek nagyon sok nyelven beszél és nagyon sok alakban nyilvánul meg, olykor még az önzetlenség alakjában is.

Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.

A harag különféle megnyilvánulásai közt nemigen teszünk különbséget, holott létezik könnyű, szinte ártatlan harag, amely természetünk hevességéből táplálkozik, és létezik bűnös harag is, amely tulajdonképpen a gőg dühe.

Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.

Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.

Ami öröm és bánat bennünket ér, azt sohasem valódi mértéke, hanem inkább a saját érzékenységünk mértéke szerint érezzük át.

A szerelem gyakran változik át becsvággyá, a becsvágyból a szerelembe azonban nincs visszatérés.

A képzelet sohasem volna képes oly sok ellentétes hajlamot kitalálni, mint amennyi a legtermészetesebb módon él mindannyiunk szívében.

Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.

Bárcsak az ártatlanság is kapna annyi védelmet, mint a bűn!

Kevés ember eléggé bölcs ahhoz, hogy a mérgezett dicséretnél többre becsülje a hasznos kritikát.

Az igazi bátorság: ha tanú nélkül is megtesszük, amit mások szeme láttára megtennénk.

Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.