Ha szemrehányást teszünk valakinek, mert hibázott, akkor nem annyira a jóság, mint inkább a gőg szól belőlünk, s kifogásaink korántsem a másik jó útra terelését, hanem inkább a magunk tökéletességének fitogtatását célozzák.

Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.

Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?

Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.

Néha csak azért panaszkodunk a barátainkra, hogy előre igazoljuk nemtörődömségünket.

Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.

Szerelem csak egyféle van, de utánzata sokféle.

A túlságos fukarság majdnem mindig tévedésbe visz.

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.

Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.

Mindig szeretjük azokat, akik minket bámulnak, és nem mindig szeretjük azokat, akiket mi bámulunk.