Megérteni egy másik embert csak úgy lehet, ha gondolod a gondolatait, érzed az érzéseit, gyűlölöd a gyűlöleteit, féled a félelmeit és átéled lelkének minden önáltató hazugságát. Ha látod, mivel csapja be önmagát, és főleg, hogy mennyit tud erről. Rendszerint semmit, vagy nagyon keveset.

"Az embereknek mankót kell adni." Ez a mondat az idiotizmus csúcsa! Teljesen nyilvánvaló, hogy az embert a saját lábára kell állítani.

A legelső, amit egy gyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan és a geometria, hanem az, hogy legyen önmaga. Erős, derűs, önbizalommal teli ember, aki - bárhová vesse is a sorsa - megbízhat önmagában.

Ha nem szólok egy szót sem, csupán hallgatlak, tudom, hogy megkönnyebbülsz. Odaadom a figyelmemet. A csendességemet. A tekintetemet. A drága időmet. Tudom, hogy már az is örömmel tölt el, ha végre meghallgat valaki. Megkönnyebbülsz. Bölcs jóság van a figyelemben.

Hallgatni és némán figyelni valakire: nagy művészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat.

Mindenki, aki meghallgat minket, és a teljes figyelmével ajándékoz meg, azt az érzést adhatja nekünk, hogy érdemes élni.

A félelem: végtelen. De a valóságban van valami kellemetlen, de megnyugtató ügymenet.

Egy bölcs öreg pincér azt mondta nekem gyerekkoromban, a háború végén: - Olyan világra készülj föl, pajtikám, ahol mindig a szépek és a jók maradnak lent, és a csúnyák kerülnek felülre. Így is lett.

Az értelem Fénye megcsillantja lelked mélyén a Titkot, de nem tárja föl a legmélyét. Tanuld meg tisztelni az érthetetlent!

Ahogy egy magban ott rejlik a leendő fa jellege, törzse, lombja, minden levele s talán életének története, úgy jelenik meg az emberi szellemben földi születése előtt, "magszerűen", csíra állapotban (néha még képszerűen) is eljövendő életsorsa. Idő kell hozzá, míg kibomlik. Sok "Ezt már láttam" élménynek ez a titka.

Tükörbe nézni kockázatos dolog. Arcod olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit önmagadban letagadtál. Az is, amit az élet írt rá. Sorsod maszkmestere nagy munkát végzett: így néz ki az életszereped, amit magaddal hoztál és régóta játszol. Egy valaki nincs rajta. TE nem vagy rajta. Az Önvalód. Ezért nézed magad a tükörben ismerős idegenként.

Ha kiabálok, rendszerint nincs igazam. Ha te kiabálsz, neked nincs.

Ne hagyd magad még önmagadtól sem befolyásolni!

Minden megújulást önmagadon kell kezdeni. Vagyis a lelkednek kell megújulnia. Új világot csakis új ember teremthet. Ez az, amit a társadalmunk rendre elmulasztott. Rendszert váltottunk, izmust, ideológiát - de mivel az emberi minőségünk ugyanaz maradt, csak a játékszabályok változtak, a hitványságunk nem. A szó igazi értelmében a megújulás azt jelenti, hogy egy magasabb tudati és morális létsíkra lépünk. Ha ez nem történik meg, csak jelmezt váltunk. Hiába lett más az izmus, a politika, ha az ember rohadt maradt.

Nincs egyetlen negatív tulajdonságunk sem, amelyet végleg legyőzhetnénk. "A bölcs - mondja az angyal -, kard élén él." Vagyis örökké óvatos önmagával szemben. Magasból lehet nagyot bukni.