A félénkség nem más, mint ilyen vagy amolyan alsóbbrendűségünk tudata.

Volt, amikor messzire szálltam,

Többé már nem bír el a szárnyam,

Elfáradt már, mégis szállni kell.

Mindig álmodtam egy szebb világról,

S lassan eltűnök a nagyvilágból,

S még nem jöttem rá, miért vagyok én.

Nagyszerű lenne, ha az emberek soha nem haragudnának meg arra, aki olyat tesz, amit ők maguk már megtettek.

Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.

Bízzál magadban. Többet tudsz, mint hinnéd.

A mindennapok forgatagában nagyon könnyen beleeshetünk a siker hajszolásának csapdájába: mind keményebben dolgozunk azért, hogy minél magasabbra jussunk az érvényesülés létrafokain, s csak amikor a létra tetejére érünk, vesszük észre, hogy az nem a jó falhoz támaszkodik.

Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.

Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

A legegyszerűbb kérdések a legfontosabbak. Hol születtél? Hol van az otthonod? Mit teszel? Gondolkodj el ezeken a kérdéseken néha, és figyeld, miként változik, amit felelsz.

A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Előbb magadba mélyedj,
s ha önmagad nem érted,
ne kínozz mást se folyton.

Minél inkább bírálunk, annál kevésbé szeretünk.

Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.

A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.