Amint megtanulsz bízni magadban, megtanulsz élni.

Nem minden vándorút céltalan.

Választhatnám a csillagokhoz vezető utat, de én inkább azt választom, amelyikre szükségem van.

Félig él, aki fél.

Milyen furcsa... - bátortalankodtak lelkében tétova kicsi gondolatok - milyen furcsa, hogy a világ így emberek nélkül olyan csöndes, és olyan békés, és olyan szép. Csak éppen az ember nem akar békében élni, nem akarja a csendet, és elfut a széptől. Milyen különös is az ember!

Önmagunk becsapása szeretetből a legszörnyűbb ámítás; olyan örök veszteség, mely nem hozható helyre sem az időben, sem az örökkévalóságban.

Amennyire én látom, a szerelem a mindenség ajtóit tárja föl, s mindezek közül leginkább az ajtót az ember legbensőbb titkához, gyakran szörnyűséges és elrémisztő igazi önmagához.

Az ember legyen büszke a csúfnevére, bármennyire derülnek is rajta.

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.

A boldogságnak az a legnagyobb titka, hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal.

Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.

Néha nem árt kicsit hátralépni, hogy nagyobbat tudjunk előre ugrani.

Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.

Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.

Április 1. Ez az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek többi háromszázhatvannégy napján.