A leendő szónokoknak elsősorban is hibátlanul beszélő dajkákra van szükségük.

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában az tapasztalom, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok - fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot - könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.

Ahogy Burt az egyetemi zsargon finomkodásain gúnyolódva mondaná, kivételes vagyok - demokratikus jelző, arra való, hogy kikerüljük az olyan kárhozatos címszavakat, mint: tehetséges és szerény képességű (ami okosat és csökkent értelműt jelent valójában), és mihelyt a kivételes szó kezd valamit jelenteni, nyomban megváltoztatják. Az elv úgy látszik az: csak addig használj egy kifejezést, amíg az senkinek nem jelent semmit.

Ahogy a kavics legömbölyödik, ha sokat sodorja víz, úgy a precíz fogalmak, finom különbségtételek is elkopnak, ha sokan használják őket.

Szeretek magyarul írni, mert így jobban átérzem az írás lehetetlenségét.

Milyen könnyen, sőt előszeretettel választunk magunknak rossz tolmácsot, és mennyire könnyű eltévednünk a nyelvben, amely végül gondolataink torzképét mutatja csak.

A szleng az, amikor a nyelv feltűri az ingujját, beleköp a tenyerébe és munkához lát.

A nyelv élőlény, játékos, szabad, vérpezsdítő, és szeretőül szegődik a szerencsések mellé.

Mivel mestere vagyok a nyelvnek, nem mondtam semmit.

Az ember lényege jobban kiderül a szavaiból, mint a látható lényegéből.

A legszebb szavak az igaz szavak.

Azt, amik vagyunk, a szavak csak sejtetik, el nem mondhatják.

A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.

Szavak pillérein ível át a gondolat a mélységek fölött. És a gondolat szilárd oszlopfőin szavak hídja feszül.