Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.

Jaj, hogy elfut a tollam alól,
Ami igaz, ami esztelenül Szép.

A szavak arra valók, hogy elrejtsék gondolatainkat.

A csend olyan tud lenni, akár a kudarc. Ha egy élénk beszélgetésben csönd áll be, az egy másodperc alatt érvénytelenné tud tenni mindent, ami addig elhangzott, mintha az egész csevej csupán szerencsés véletlen lett volna, mert csak idő kérdése volt mindvégig, hogy kiderüljön az igazság: hogy igazából nincs senkinek semmi mondanivalója a többiek számára. Miért nem tudnak az emberek csendben ülni egymás mellett anélkül, hogy unalmasnak, tehetetlennek és a többiek által kirekesztettnek éreznék magukat? A csend ráadásul mágnesként vonzza a süket dumákat, a beszélgetésben támadt űr kitöltésének vágya szüli a legostobább megjegyzéseket.

Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.

A nyelvnek a szinonimák kifogyhatatlan sokaságára van szüksége a szépséghez, ám a szem láthatja, amit a nyelv nem mondhat el.

Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.

Csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van!

Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.

A humorista a nyelvet nem ápolja, hanem kiölti.

A kérdések nyolcvan százaléka álcázott kijelentés.

Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.

Úgy tetszik, mintha legfőbb célunk az volna, hogy minél gyorsabban beszéljünk, s nem az, hogy minél értelmesebben.

Minden nagyszerű szerető tud bánni a szavakkal, s a verbális csábítás a valódi csábításhoz vezető legbiztosabb út.

Más nyelv is létezik, nem csak a szavak.