Sok dolog van a világon, amin megakad a szemed, de csak kevés, ami a szívedet is vonzza - ez utóbbiakkal törődj!

Az, hogy valaki nagyon elfoglalt, ugyebár azt jelenti, hogy nagyon fontos ember. Pedig az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni.

Várni a legjobbat, de felkészülni a legrosszabbra.

Egyszer talán úgy volt, ahogy a régi mesékben áll, a tavasz: "Fény és szerelem és élet". Aki ebben még hisz, az magának hazudik.

A hétköznapi életben is vannak tragédiák.

Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni.

A középút mindig széles, de van rajta halálkanyar.

Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.

A hallgatás manapság az egyetlen dolog, amiből nincs haszon.

A kényelem lakájként kezdi és főúrként végzi.

Hogy jól tudjon ön aludni, szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt mondani: én is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább elalszom, mint hogy kitaláljam.

A végzetünk többnyire az utcasarkon hever. Egy darab kutyaszar, egy lotyó vagy egy lottóárus... a szerencse három leggyakoribb megtestesülési formája. Egy biztos: soha nem megy házhoz. Nekünk kell érte mennünk!

A természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet.

Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessége, amikor egy másikat akar elmulasztani.