Amikor az ember egy csillagot néz az éjszakai égen - ha egyenesen ránézünk, alig látjuk, de ha csak a szemünk sarkából pillantunk rá, ragyogóbbnak tűnik.

Az emberek behunyhatják szemüket a nagyság előtt, a szörnyűség előtt, a szépség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok vagy a hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről.

A szabályokat, ha nem töröd meg, feszegesd egy kicsit! Ez az egy módja van, hogy jól érezd magad.

Soha nem létezett semmiféle "azok a régi szép idők", mindig is csak a mindennapok voltak.

Minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra.

A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket.

A szabályos közlekedés és az utópia, szinonimák.

Az előzés egyetlen kritériuma az a bizonyosságunk, miszerint a szembejövő gyáva féreg, tehát még időben félrekapja a kormányt, és fejre áll az árokban. Egyébként az ilyen nagyarcú fickók kocsijára készül a "Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!" szövegű matrica.

Fél valaki a változástól? Pedig létrejöhet-e valami változás nélkül, van-e a közös természet számára valami, ami kedvesebb és megszokottabb nála? Tudsz-e fürdeni, ha a tüzelőfa el nem változik, tudsz-e táplálkozni, ha az ételek el nem változnak, általában történhetik-e valami hasznos változás nélkül? Nem látod-e, hogy a magad elváltozása hasonló dolog, és ugyancsak szükségszerű velejárója a közös természet rendjének?

Azért lett olyan nagy divat manapság a gyertya, mert az emberek elkezdték keresni az Univerzummal való kapcsolatot, és a gyertya lángja segít azt megteremteni.

Korszerű önvédelmi fegyver
vállról indítható
rándítás.

Az ég mindenütt egyforma, csak idelenn különböznek egymástól a dolgok.

Minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat.

Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerűek a lényeges események!

Ha nem lenne tél, nem élveznénk annyira a tavaszt. Ha nem kellene néha nélkülöznünk, nem vágynánk annyira a jólétet.