Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? - Ez a semmi a magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyü pára.

Butaságokon áll a világ, azok nélkül talán nem is történne benne semmi.

Nem ítélhetünk meg egy dolgot, ha nem ismerjük.

Egyetlen felhő elég, hogy elsötétítse a napot.

Aki gödörbe esett, nem válogat benne: ki húzza ki.

Szánalmas életének egyetlen boldog órája a hajnal volt, amit minden nap alig várt. Érezte a nap melegét a bőrén, beszívta a párás ködöt, és élvezte a napfényt. Ezek jelentették számára a boldogságot.

Milliószor messzebbre látunk sötétben, mint világosban. Ki látja fényes nappal a csillagokat?

Szegény ember vízzel főz, de a vízhez is lehet pezsgőillúziót keverni, ingyenbe.

Ha valami nem racionális, abból nem következik, hogy irracionális, vagyis ésszerűtlen.

Bizonyos dolgoknak jobb, ha el vannak törve. Tökéletlenek. Kaotikusak. Így gondoskodik a világmindenség az ellentétekről. Kell lennie néhány gödörnek az úton. Ilyen az élet.

Ha esik az eső, minden bevonalkázolódik: a bútorok, az arcod, az ablak, a háztető, a fák. Ha esik az eső, lecsurognak a hegyek, és odaömlenek a lábad elé.

Az ember nemigen csinál egyebet, mint hogy örökösen összehasonlítgatásokat tesz maga és az egész világ között. Mindennap újra megállapítja a régtől fogva tudott dolgokat; s mindennap álmélkodó szemet mereszt ugyanazokra az ismeretes jelenségekre. Ez ostoba; de így van.

Ha nem csinálsz semmit, nem is szegsz meg semmilyen szabályt.

Az édesanyánkról, a szívbéli kedvesünkről és a hazánkról sem vicceket, sem frázisokat nem illik mondani.

Nagyon sok szürkével kell megbirkóznunk. Senki nem élhet örökösen a fényben.