A másnaposság nem az italtól van, hanem attól, akivel együtt ivott az ember.

Elemektől, feladattól, állattól, embertől nem félek... Semmitől sem félek. De ahhoz gyáva vagyok, hogy a hétköznapokat éljem, hogy hajnalban felkeljek, munkába induljak, egyik nap pont olyan legyen, mint a másik, és heti jegyet vegyek a zsúfolt villamoson, sorban álljak pénteken disznóhúsért; este, lefekvés előtt elmosogassam az edényeket.

Megváltoztatva a rutindolgok végzésének a módját, meglátod, új ember növekszik benned.

A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.

Bizonyos viharok, mielőtt betörnének a kertünkbe, apró üzeneteket küldenek, melyekkel lustaságból nem foglalkozunk.

Veszélyes környéken lakom. Az utcánkban a gyerekek lelopják az autók kerekeit - menet közben.

Nem való bokréta gyűrött süveg mellé.

Viszonylag kevéssé ismert tény, hogy egyetlen év leforgása alatt körülbelül húszmillió levelet kézbesítenek halottaknak. Az ember - a bánatos özvegyek és a lehetséges örökösök - elfelejtik értesíteni a postát, nem mondják le a lapelőfizetést, nem értesítik a távoli barátokat, nem fizetik a kölcsönkönyvtári büntetést. Ez a húszmillió ismertető, bankkimutatás, hitelkártya, szerelmes levél, reklám, üdvözlőkártya, pletyka és számla, amely napról napra a lábtörlőre vagy parkettára hullik, amit egy laza mozdulattal a korlátba vagy a levélládába gyömöszölnek, lépcsőházakban gyűlik, senki által nem háborgatottan verandákon és lépcsőkön halmozódik, és sosem jut el a címzetthez. A halottak fütyülnek rá. És ami ennél is fontosabb, az élők is. Az élőket csak kisszerű problémáik izgatják, és nincsenek tudatában, hogy a közelben egy csoda megy végbe. A halottak újra életre kelnek.

Úgy látom, a szabályok sok esetben csak arra valók, hogy általuk kisajátítsanak valamit.

Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezeték-szerelőt találni!

A járókelő olyan ember, aki jár, orra bukik, s felkel. És újra elölről. E kifejezésbe belefér az emberi sors.

Az otthonoknak változniuk kell, hogy visszatükrözzék a bennük lakó emberek egyéniségét és életét.

Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét.

Ha a sajtos szendvicsen és a zacskós levesen kívül valami mást is megtanulok elkészíteni, akkor elértem egy komoly célt az életben.

Ha szerszámot veszek a kezembe, általában tragikus és szörnyű dolgok történnek. Ezért inkább visszafogom magam, és ezzel életeket mentek.