Napok óta valami nyomasztó rossz hangulat miatt kínozgatom magam, mikor csak tőlem, csak és kizárólag tőlem függ, hogy az történjék, amit akarok.

Elemektől, feladattól, állattól, embertől nem félek... Semmitől sem félek. De ahhoz gyáva vagyok, hogy a hétköznapokat éljem, hogy hajnalban felkeljek, munkába induljak, egyik nap pont olyan legyen, mint a másik, és heti jegyet vegyek a zsúfolt villamoson, sorban álljak pénteken disznóhúsért; este, lefekvés előtt elmosogassam az edényeket.