A sötétség csak arra jó, hogy zavartalanul elképzelhessük az összes ránk leselkedő veszélyt.

A félelem hiánya nem bátorság; a félelem hiánya mentális betegség.

Érezz félelmet - és tedd meg ennek ellenére.

A nagyon nagy gazdagsággal félelem párosul.

Próbáld meg elképzelni az életet időmérés nélkül. Valószínűleg nem tudod. Tudod, hogy milyen hónapot, milyen napot és évet írunk. Van egy órád a faladon, vagy a kocsid műszerfalán. Van egy beosztásod, egy naptárad, egy meghívásod egy vacsorára vagy egy filmre. Mégis körülötted senkit sem érdekel az idő. A madarak sosem késnek el. A kutyák nem néznek folyton az órájukra. Az őzek nem számolják vagy ünneplik a születésnapjukat. Egyedül az ember méri az időt. Egyedül az ember számlálja az órákat. És pont emiatt van, hogy egyedül az ember szenved egy bénító félelemtől, amit semmilyen más teremtmény nem visel el. A félelemtől, hogy egyszer kifut az időből.

Elválaszthatatlanul én magam vagyok a rettegés, olyanok vagyunk, akár a falevél, két oldala ugyanannak a levélnek, fekete és fehér oldala. A fehér nappal él, jól megvilágított helyeken, napfényben - a másik éjjel, sötétben, szívszorongató sikátorokban.

Nem félek attól, hogy egyedül maradok a házban. Ha egy szellemet vagy valamilyen túlvilági lényt látnék, akkor lennék a legboldogabb, mert az a halál utáni életre lenne bizonyíték.

A legtöbb dolgot, amit teszünk, a félelem irányítja.

Kétségbeesett lépés, de a maga módján csodálatos, ha a ravaszság helyett a gyorsaságot választja az ember - olyan, mintha sikoltozással próbálnánk eloltani a kigyulladt gépet.

Sose hazudok, mert senkitől se félek. Az ember csak akkor hazudik, ha fél.

Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.

Aki mindig fél, az nyúl. Aki sosem fél, szamár.

Vajon gyávaság beismerni, hogyha fél az ember? Vajon gyávaság örülni annak, hogy él?

A legtöbb ember életében eljön egyszer az idő, amikor elhatalmasodik rajta a félelem. Ettől azonban nem válik gyávává. Azok a gyávák, akik semmit sem tesznek, amikor a félelem pusztulással fenyegeti őket. Amikor a szükség úgy hozza, szembe kell nézned a félelemmel. Ha így teszel, megeshet, hogy nem éled túl, de ha meghalsz, legalább nem gyáván távozol a másvilágra.

Nincs
félelmetesebb a bizalomnál, és
bizalomgerjesztőbb a félelemnél
semmi.