Úgy hiszem, magunknak építjük a félelem azon tornyait, melybe elbástyázzuk magunkat egész addig, míg meg nem elégeljük.

A rettenetes vadon valójában nem is rettenetes, csupán az utazó képzeletében válik azzá.

Egyáltalán mi nyugtalaníthat embereket, ha nem kell minden pillanatban védelmezniük az életüket és állandóan azért harcolniuk, hogy akár csak egy nappal is meghosszabbíthassák?

A gyáva azért lesz befolyásolható, mert éles helyzetben nem meri kimondani a szükséges igent vagy a nemet, de a szeretetéhsége miatt csapódni szeretne valakihez, és üresen röhög a többiekkel.

Ha "nem tudom" választ adsz, valójában általában tudod a választ, csak nem mered kimondani. A kudarctól való félelem mögött ott lapul a gyávaság.

Az emberek azért alkusznak meg, mert félnek attól, hogy nem jön valami jobb. Félnek, hogy nem elég jók. Megérdemled mindazt, amit az élettől vársz, de hinned kell ebben, különben nem vonzod magadhoz a jobbat.

Az igazi harcosnak nem félelmét, hanem énjét kell legyőznie. Ő az, aki fél benne.

Rettegést az kelt ami ismeretlen

Nehéz megmondani, mikor és hogyan fogjuk elveszíteni azt, akit szeretünk. De szomorú lenne, ha azért nem engednénk meg magunknak, hogy szeressünk, mert félünk a másik elvesztésétől.

Hiába nyitják ki az ajtót, ha nem mersz bemenni.

A félelem: végtelen. De a valóságban van valami kellemetlen, de megnyugtató ügymenet.

Ne megéld a félelmeidet, hanem engedd el őket! Próbáld észben tartani, hogy életedben minden nehézségnek és lehetőségnek oka van.

Micsoda hatalom valaki más félelmét a kezünkben tartani és megmutatni neki!

Mindig a biztonságon múlik a szabadság. Arra a szabadságra, amikor frásza van az embernek, a kutya se vágyik.

A képzeletnek hála, a világon bármilyen dologtól beindulhat az emberben a szorongás. Persze rendesen meg is szabadulhat tőle úgy, hogy szembenéz vele vagy beszél róla valakinek.