Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.

Ők azt várják tőled, hogy birka módra állj be a sorba és vezényszóra
táncolj, amíg csak szól a nóta és szavad se legyen a bánásmódra.
De én problémás vagyok, mer` gondolkodom,
nem állíthatsz félre, arról gondoskodom.

Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált
A könny arcunkon mély árkokat vájt
S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem
Remélem nem túl késő még
Adja az ég.

Érzékeny bőrömön simogatás-negatívok,
A pillanatok, a fényképek eldobhatók,
De hátramarad a fólia, ami színtelen,
A keretbe visszarögzül a gyötrelem.

Érzem, így most ez jó,
Ami rég volt, mind elmúlt,
és nem kell rá szó
Bőröm fújja a szél
Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem
érzi hogy él.

Szabadon szárnyalnék
Szabadon táncolnék
De sziszegő múltam
Kúszik most felém.

Feszül a csend, ma is hazakísért,
ül az ágyamon.
Lebben a függöny, játszik a fény
a vállamon.
Ide csak állni jár az idő, vagy meg sem
érkezik.
Ó hogy várlak, csak várlak,
miért nem vagy itt?

Ha nem esik egy tégla a fejedre,
ha nem nyelsz le egy szálkát se keresztbe,
ha nem fekszel le keresztbe az úttesten,
ha nem megy rajtad éppen át az úthenger se még,
Mi is leszünk szenilisek.

Ki marad majd a barátom? Hol kopoghatok majd, ha fázom?
Mert a vándor minden mástól távol jár.
Ki marad majd a barátom? Ha túl a sok részeges álmon
visszaszédülök, s itt lent már senki se vár.

Még néhány perc,
És új útra kelsz,
Pár perc,
Ne félj, ezt nem veszíted el,
De sajnos, most már menni kell.

Azt mondják, onnan tudod, hogy igazi egy szerelem,
ha annyira fáj, mint egy
harapás a lelkeden.
Azt mondják, a miénk nem más, csak múló szeszély,
de mit tudnak ők arról,
mikor hallgatnak, mit érzek én.

Hagyd, hogy az idő begyógyítson minden sebet,
Hisz azt mondják, az idő repül,
De te mégis folyton szárnyát szeged...

A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod a törést.

Az ég felé ha nézel, láthatod,
Hogy sok madár talál hazát.
A lépted gyorsuló, jól tudod,
hogy hív egy új világ.

Itt vagyunk hát,
S míg futnak a percek,
Együtt énekelünk,
Együtt dobban minden szív!