Magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar földön magyar ember lettem,
a múltunkat cipelem a vállamon, de magyar vagyok, úgyhogy vállalom.
Magyar férfi és magyar asszony, északon, hegyeken, délen, a parton,
túl egy bűnös évszázadon, de magyar vagyok, ez a támaszom.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

A világon te csak valaki vagy, de valakinek te vagy a világ.

Lábam termett a táncra,
Szemem a kacsintásra,
Ha táncolok, szikrát szórok,
A világra fittyet hányok!

Amikor már nincs hajam és az emlékezetem elhalványul
És a tömeg nem emlékszik a nevemre
Amikor a kezeim már nem úgy játszanak a húrokon
Tudom, hogy ugyanúgy szeretni fogsz.

Megőrizzük ezt a szerelmet egy fényképen
Magunknak örökítettük meg ezeket az emlékeket
Ahol a szemünk sosem hunytuk le
A szívünk sosem törték össze
És az idő örökre megfagyott.

Nem akarom tudni
Hogy van-e már programod
Azt akarom, hogy az enyém legyél
Szorosan magamhoz akarlak ölelni
Tenni még egy lépést a senki földjére
A leghosszabb időre.

Ha én lennék a valóság, te csak egy álom lennél,
És ha én elmegyek innen, hidd el, hogy te is mennél.

Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem...
végtelen.

Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!

Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!

Az utcák jól tudják, mi volt az álmom:
A másik felem végre megtalálnom.
Egész akartam lenni egész életemben,
Soha nem láttam, de hittem a végtelenben.

Ennyi a trükk, egyszerű a játék:
Minden pillanat édes ajándék.

Veled nevetek, vagy te nevetsz velem?
Néha nem tudom, melyik a saját felem.
A pálinka helyett már szavaid kortyolom,
Eddig lakásom volt, mára lett otthonom.

Üzenem, hogy rájöttem, ki hiányzik mellőlem,
Sok a dolgom, jó mentség, de a szív nem ellenség.