Törékeny szív, porból lett különös szerkezet,
Lényed partján a hajó megérkezett,
Zászló kibont és a rakomány hír,
Az, hogy az emberben isteni lényt őriz a szív.

Úgy tégy másokkal, mint magaddal tennéd
Minden csupán éles tükör, ez a mi leckénk.

Minden szó lehet éles lőszer
Vagy helyette inkább géz, és kötszer
Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz
Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz.

A halált senki sem kerülheti el, de te ne tégy így az élettel. Vagyis ne halj meg egy életre.

Az utcák jól tudják, mi volt az álmom:
A másik felem végre megtalálnom.
Egész akartam lenni egész életemben,
Soha nem láttam, de hittem a végtelenben.

Ennyi a trükk, egyszerű a játék:
Minden pillanat édes ajándék.

Veled nevetek, vagy te nevetsz velem?
Néha nem tudom, melyik a saját felem.
A pálinka helyett már szavaid kortyolom,
Eddig lakásom volt, mára lett otthonom.

Aki az asztalon táncol, annak fáj igazán,
Ő ugrándozik a kamu parti vigaszán,
De aki belátja néha, hogy embernek lenni:
Éveket szenvedsz, pár perc jó, és ennyi.

Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek,
ez örökre az enyém, mert én nem felejtek.
Mikor becsukom a szemem, újra a kezed fogom,
és együtt megyünk tovább a végtelen úton.
Hiszen mit számít a hús, mit számít a vér,
a lelkemben a lelked örökkön él.

Az ember szívében nincs helye haragnak,
Én mondom, bocsáss meg magadnak!

Hiszem, hogy a sorsom sajnálja a sorsát.

Én Árpád népéből jöttem,
piros meg fehér csík legyen mögöttem.
Én magyar anyától születtem
magyar földre, magyar kenyeret ettem.

Hányan beszélnek még mindig Istenről,

akik remélik, hogy ő sem tud mindenről!

Társaság kell, hogy tudd, mi a magány.

Érzem a pihékben, és a jégcsapban látom,
van egy hely távol, ahol mindenki barátom.