Ha imáinkban olyasmit kérünk, amit szeretnénk, Isten befogja a fülét, de ha olyasmiért imádkozunk, amire szükségünk van, csupa fül lesz.

Vágyakozunk arra, amivel nem rendelkezünk, és bánkódunk amiatt, amit elveszítettünk.

Az embernek nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra lemondania mindarról, amihez ragaszkodik.

Az ember nagyon ragaszkodik ahhoz, amiben hisz. Nem az igazságot keresi, hanem az egyensúly valamilyen formáját, és a hite elemeire alapozva egy nagyjából egységes világot épít maga köré, amitől megnyugszik, és amihez azután körömszakadtáig ragaszkodik.

A lemondás képessége az élvezet igazi kulcsa.

Nem tudjuk magunkat igazán koncentrálni az imádságra. Pedig ez lenne az imádságnak az alapállása. Odakoncentrálni teljes figyelmünket és teljes lelkünket az Istenre. Egyszer egy ember azt mondotta a lelkipásztorának, amikor erről szó volt, hogy ez azután már igazán nem olyan nagy dolog! Mire a lelkipásztor azt mondotta neki, hogy kedves Testvérem, ha maga csak két percig tud gondolni csak az Istenre, magának adom a lovamat. Akkor még a lelkészek lovon jártak. Mire az ember leült és elkezdett gondolni az Istenre. Egy perc múlva azonban már felugrott, odament a lelkészhez és azt mondotta: na, és a lóval együtt megkapom a nyerget is?

Ami nem a tiéd, arra ne gondolj úgy, mintha már a tiéd volna, hanem abból, amid most van, válaszd ki a legjavát, s egyúttal emlékezz meg róla, mekkora fáradsággal járnál utána, ha ez sem volna.

Az emberi szellem uralomra vágyik a saját porhüvelye felett.

Szeretetünk elég gyakran keveredik birtoklási vággyal, ragaszkodással és a másik iránti elvárásokkal. És gyakran igényt támaszt a kölcsönösségre. Amit a másikért teszek, azt elvárom tőle is. De ez a számítás ellehetetleníti az igaz barátságot. Vannak barátok, akik hosszú évekig nem látják egymást, és nem beszélnek egymással. De mihelyst találkoznak, újra fellobban barátságuk.

Tudni akarjuk, honnan van, amink van, hogy holnapra több lehessen belőle. Föld-anyánkat kérdezd, ő tud mindenről, ami velünk történt, emlékezik mindenre, ami elődeinkkel esett meg. Beszélj a földdel!

A hatalom titkos tudata sokkal többet ér a nyílt uralomnál.

Az elengedés gesztusa. Mindenki úgy beszél róla, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. Hajtsd ki szépen az ujjaidat, egyiket a másik után, amíg ki nem nyílik a tenyered. De az én kezem már három éve szorul ökölbe, az ujjaim elgémberedtek. Én magam is elgémberedtem. És hamarosan végleg összezárulok.

Ha mindennek a mámora elszáll... ha már minden vágyuk teljesült, minden nyelvet megtanultak - ha már nincs több felfedezésre váró távoli város; ha több pénzt már nem lehet bepréselni a kofferba - akkor mi van? Rendelkezésére állhat a világ összes kényelme, de mi haszna, ha valaki nem leli benne örömét?

Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!

Felemás dolgok nincsenek ezen a világon, csak egész dolgok. S ha az ember akar valamit, akkor egészen kell akarja.