Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bűn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted.

Magyarország nagyrészt saját házban vagy lakásban lakik, amelybe Micimackó módra bele is ragad, mobilitása a telefonja, nem költözik többé, saját fölhalmozott tárgyaival dugítja el a bejáratot. Jelentős újrahasznosító és guberátor, szent meggyőződése, hogy minden jó lehet még valamire, és tényleg, mindig minden jó valamire, épp csak ezer évig kéne élni, ebben a magyarok roppant optimisták.

A magyarok a magántulajdont egyedül a sajátjukként képesek elviselni, bízni viszont csak a magántulajdonban bíznak.

A jövő... titok. És a legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz.

Bármi, ami megéri, hogy birtokoljuk az életben, megéri, hogy dolgozzunk érte.

- Ön mit tart a legtöbbre?
- Valakit, akit szeretek.
- Én is így vagyok vele. De hát ez nem bölcsesség. Az életet sokra becsüli?
- Sokra.
- Én is. Mert nincs más semmim.

Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?

A szüleim belém nevelték, hogy az anyagiak a legfontosabbak az életben. Elegánsan berendezett, nagy házat akartam, amelyet valaki más takarít helyettem, és modern konyhát, ahol valaki más főz rám. Mint mondtam, sekélyes voltam. Fiatal és roppant sekélyes. És nem láttam semmi akadályát, hogy mindezt elérjem. De azért vágyódtam értelmesebb dolgokra is.

Anyámnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy azért panaszkodom ennyit, mert mindenem megvan? Talán tényleg szükségünk lenne egy kis semmire.

Hiányzik valami. Úgy hiányzik, mintha egyszer már az enyém lett volna és valaki elvette volna tőlem. Csak épp nem tudom, mi az.

Az élet akkor igazán szép, ha képesek vagyunk arra vágyni, ami már a miénk.

Talán csak azért vagyok képtelen megnyugodni, mert annyi szörnyűség történt velünk. Mert egyszerűen nem merem elhinni, hogy mindaz, amit itt látok, tényleg az enyém. Egy pillanatra sem tudok felengedni, mert úgy érzem, bármikor elvehetik tőlem.

Acélba vésem ezeket a szavakat, mert semmi sem biztos, ami nincs fémbe zárva.

Az egyik megelégszik azzal, ami neki jut, a másik mindent pótolni akar.

Csak egy szakasznyi örömet, tudást, lehetőséget birtokolhatunk. Ha új dolgok jönnek elöl, hátul vesznek a régiek.