Ha nem kaptuk meg azt, amire vágytunk, két dolgot tehetünk: megkísérelni, hogy mégiscsak megkapjuk, vagy többé nem vágyni rá. Ha a kettő közül valamelyik sikerül, eloszlik a szomorúság.

Amikor a pasas kijelenti, hogy boldog akar lenni egy másik ember oldalán, ezért egy értelmes, tisztességes nőt keres, valójában mit is akar? Hát nem boldogságot. S nem is egy nőt. Nem. Akkor csak az általa boldogságnak nevezett érzelmeket keresi, és az általa megfelelőnek tartott személyt akarja maga mellett tudni.

Tételezzük fel, például, hogy roppant szél fúj odakint, és a honfitársaimnak el akarom magyarázni, milyen a viharos amerikai szél vagy hurrikán. Befogom tehát egy szivarosdobozba, hazaviszem, és azt mondom: "Ezt nézd meg!" Nincs benne semmiféle szél, ugye? Minthogy befogtuk. Vagy ha arra az érzésre vagy kíváncsi, milyen egy folyó sodrása, én pedig hozok egy vödörrel belőle. Megszűnt az áramlás abban a pillanatban, hogy vödörbe tettem. Abban a pillanatban, hogy a dolgokat koncepcióba zárod, megszűnik az áramlásuk; statikussá, halottá válnak. Egy megfagyott hullám nem hullám. Egy hullám alapvetően mozgás, akció; nem hullám, amikor megfagyasztod. A koncepciók fagyottak. A valóság cseppfolyós.

Amikor csimpaszkodsz, rombolod az életet; amikor bármibe belekapaszkodsz, megszűnsz élni. Ezzel vannak tele az evangélium oldalai. És a megértés az, aminek révén e felismerésig eljut valaki. A megértés. Érts meg egy másik illúziót is, hogy a boldogság nem azonos azzal, hogy valami feldob vagy kellemes izgalommal tölt el. További illúzió, hogy ez az izgalom a vágy beteljesüléséből következik. A vágy aggodalmat szül, és előbb vagy utóbb - másnaposság következik. Amikor már eleget szenvedtél, akkor már talán készen állsz arra, hogy ezt meglásd. Addig egyszerűen csak izgalmakkal táplálod magad.

Aki megbánja ajándékát, az már azt vissza is követelte!

Ha elveszitjük az egyik szemünket, annál élesebben látunk a másikon. Ha levágják az egyik kezünket, annak ereje is a másikba költözik. És ha elhomályosul agyunknak ama része, mellyel a földi dolgokat szemléljük és értelmezzük, annál nagyobb világosság gyullad abban a másik részében.

A hálátlansághoz negatív gondolatok és érzések tapadnak. Legyen szó irigységről, haragról, elégedetlenségről vagy csak a "sosem elég" érzéséről, ezek nem hozhatják meg neked a kívánt dolgokat.

Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag. Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben... aztán, amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között... és ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.

Mindent kaptam már,
csak vagyont és halált nem.
(- A sorrend fontos!)

A boldogságot éppen akkor veszélyeztetjük igazán, ha görcsösen belekapaszkodunk.

A reklámipar erői arra kényszerítenek, hogy egyre több holmit vásároljunk meg, amire nincs szükségünk. Az élvezetek délibábjaival csábítanak, melyek eltűnnek, mihelyt közeledni kezdünk feléjük.

Ugye, látod a törvényszerűségeket? Hogy a dolgok másnak látszanak, mielőtt megvesszük őket, és aztán egészen másnak utána. Miután megvásároltál valamit, egészen másképp nézel rá.

A valódi luxust nem lehet megvásárolni sem a Hermesben, sem a KaDeWe-ben, sem a csomagküldő szolgálatoknál. A luxus sokkal inkább abból áll, hogy ellenálljunk a fölösleges csábításoknak, amelyek életünket nem szebbé, hanem szemetesebbé teszik.

A valódi szegénység nem valaminek a hiányából, hanem a tökéletesség iránti vágyból fakad, keressék azt az egészségben, szépségben vagy a gazdagságban. Aki megtanulja az életet a szögleteivel és a göröngyeivel együtt megbecsülni, annak része lehet egy boldognak mondott életvitelben.

Nincs annál jobb, mint szórni a pénzt. Sok mindenre el lehet herdálni, de azzal a gyönyörűséggel, amit értelmetlen hülyeségek vásárlása jelent, semmilyen értelmes befektetés nem veheti fel a versenyt.