Csak aki meghalt, az a miénk, csak az a miénk, amit elveszítettünk.

Az arrogancia túlbonyolítja a szavakat, mert azt hiszi, hogy az intelligencia csak néhány kiválasztott kiváltsága. Az elegancia viszont úgy alakítja át az összetett gondolatokat, hogy mindenki megértse azokat.

Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán bölcs derű van, az nem az egyetemi végzettségen múlik. Ez érettség kérdése.

Örülök annak, amim van, s nem búsulok azon, amim nincs.

Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.

Nemcsak az teszi az embert, ami vele született, hanem az is, amit magának megszerzett.

A tulajdonjog a tipegő szerint

Minél nagyobb a vagyon, annál nagyobb a kényelmetlenség.

Ha lemondunk a szabadság, a hatalom és a vagyon iránti végső igényeinkről is, elnyerjük az igazi szabadságot, hatalmat és vagyont, amelyek az által lesznek valóban a mieink, hogy Istentől kaptuk őket, és ezért tudjuk azt is, hogy valójában mennyire nem a "mieink".

Ami földi, mind elmúlik. S ami nem maradandó, az örökre elveszíti jelentőségét.

Gyakran megtörténik, hogy mire valami értékes, amit elvesztettünk, előkerül, már nem olyan, mint amikor utoljára láttuk.

Az ember szívesen elteszi magának, amit kap. Az enyém! Pedig nem csak a tiéd. Örülhetsz, neki, boldog lehetsz tőle, arcod sugározhat, és vidáman ébredhetsz, de ha ezt az adományt nem osztod széjjel, garantáltan el fogod veszteni.

Egy nő levelet soha ki nem dob, ha rajta múlik. Még akkor sem, ha az volna a bölcsebb.

Ha irigyeljük az emberektől, amijük van, vagy bármilyen formában neheztelünk rájuk miatta, akkor mi sosem kaphatjuk meg azt.

A jó élet kulcsa az önismeret. Azt kell fogyasztani, amit az ember tényleg kíván, és akkor sem csömörünk nem lesz, sem "felesleg" nem képződik. Persze ez nehéz, mert a mai társadalomban a fogyasztással kompenzálunk egy csomó hiányt.