Minél többet tudsz, annál kevesebbel beéred.

A vak becsvágy tévútra visz, eltorzítja viselkedésünket.

Az a baj azzal, ha az ember mindig mindent megkap, amire csak vágyik, hogy nem lesz felkészülve a csalódásra, amikor eljön.

Az ember akkor becsül meg dolgokat, ha keményen megdolgozik értük.

Sérelmünktől nem könnyű szabadulni, mert ezer érzékeny idegszállal van belenőve a lelkünkbe. Ha húzták már fogadat, tudod, miről beszélek: akármilyen fájós az a fog - a tiéd! Nem szívesen adod.

Vágyainkhoz, vackainkhoz, megszokott életünkhöz hozzá vagyunk tapadva. Árvízben jobban ragaszkodunk a lábosainkhoz, mint az életünkhöz.

Adj meg az embernek mindent, amit csak kíván, s boldogtalanná teszed!

Ha valamit nagyon akarsz, nem kapod meg. A szüntelen akarásoddal elrontod az érlelődés folyamatát. Ami a tiéd, megkapod idejében. Amit nem kapsz meg, nem a tiéd.

Elgondolkodtató, hogy miért halmozunk fel annyi mindent az életünk során, ha már korai gyermekkorunktól fogva tudjuk, hogy ennek egyszer úgyis vége szakad.

Mindegy, hogy hajléktalanként csak egy kényelmesebb padért kepesztesz, vagy épp a legújabb fűthető úszómedencédért hajtasz. A lényeg ugyanaz. Az egód folyton macerál, hogy ezt a tárgyat még szerezd meg, amazt az igényedet még elégítsd ki, és akkor végre boldog leszel. Pedig egy fenét! Hazudik a kis aljadék, mi pedig ezredszerre is bedőlünk neki.

Bolond az, aki kevéssel is beéri.

Az ember tárgyak rabja.

A tárgyak némák, az ember hiába hívja segítségül őket.

A birtoklási vágyat nem könnyű kordában tartani.

A kincs értékét a hiány határozza meg. A hiányban érzed, mit jelent neked. Mennyit jelent. Mennyit jelentesz. Nekem.
Mindent.