A világon mindent, ami nekem adatott, az Úrtól kaptam. Értem vannak, jogom van hozzá, hogy használjam őket, de nincs jogom birtokolni, mert nem az enyémek.

Vannak olyan tárgyak, amelyek olyan régóta vesznek körül, hogy szinte már fel sem tűnik a jelenlétük. Amikor elveszítjük őket, akkor jövünk rá, hogy mennyire nem ismertük, és mennyi apró tulajdonságuk kerülte el a figyelmünket.

Legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne.

Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.

Meg kell tanulnod elvenni azt, amit az emberek hajlandóak neked adni.

Barangolók szerencséje, egészség, ne hagyj el;
engedd, hogy végigcsavarogjam halálom előtt még
egyetlenegyszer e költőknek is nagyobb
szárnyakat teremtő hegyi mennyországot.

Okosaknak való szabály: hagyd el a dolgokat, mielőtt azok hagynak el téged.

Ha kész vagy mindent elveszíteni, hogy megkapd, amit akarsz, ördögi körbe léptél, mert minden, amid van, te magad vagy.

Nem bűn az, ha az ember többet akar.

Nem nehéz birtokolni valamit. Vagy mindent. Csak tudnod kell, hogy a tiéd, aztán önként elengedni.

Még sosem hallott róla, hogy amit keresünk, amire a legjobban vágyunk, az mindig ott van a szemünk előtt? Csupán annyi kell hozzá, hogy fájdalmas kilométerekre távolodjunk el tőle, és azonnal meglátjuk. Túl közel vagyunk hozzá, hogy észrevegyük.

Mindenkinek teljesen elvette az eszét a mánia, hogy birtokoljon dolgokat. Minden holmijuk papírvékony és épp annyira maradandó is, mint a papír. Az emberek is.

Ha az ember nagyon akar valamit, akkor a morál nem számít.

Amint az ember megteremt valamit, többre vágyik. Az elég nem létezik.

Aki sokat akar, azt kinevetik, aki meg keveset, azt hülyének nézik. A világ bolond.