Bátorság és gyakran lélekjelenlét kell ahhoz, hogy bízzunk az ösztöneinkben, és azok szerint cselekedjünk, elsősorban akkor, ha az értelem másik megoldást vár, vagy attól félünk, hogy csalódást okozunk másoknak a cselekedetünkkel.

Egy bátor férfi keze önmagáért szól; egy asszony szerelme sem kell hozzá, hogy halljuk a muzsikáját.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messze látok és merek.

Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

Nincs okom félelemre. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam.

Akik engem töprengés, kínlódás, belső viták nélkül elfogadnak vagy pláne azok, akik szeretnek, rám fogták a bátorságot. Mintha lehetne bátor valaki, aki él.

El kell indulni bátran
hátra se nézve
berántani az ajtót magad után
akiket szeretsz
úgy is veled maradnak.

Olyan bátorság is létezik, amely a legsanyarúbb balsors idején szökik szárba, és csöppet sem látványos.

Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti.

Ha az embernek nincs vesztenivalója, bátorrá válik. Csak akkor vagyunk gyávák, ha van mihez ragaszkodnunk.

A bátorság az ár, amit az élet követel a békéért cserébe.

Ha egyszer már voltunk kritikus helyzetben, és túléltük, többé nem görcsölünk be a veszélytől. "Megtanuljuk a bátorságot."

Olyan makacs a természetem, hogy nem tűri az ijesztgetést, akárhogyan is próbálkoznak vele. Minél inkább meg akarnak félemlíteni, annál jobban nő a bátorságom.

Még a bátor emberek is behunyják a szemüket néha, ha félnek látni a valóságot.

A félelmet felismerni és legyőzni bátorsággal lehet.