Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot. A legtöbb élet menekülés az igazi éntől.

Semmi sem valódi, amíg ki nem próbáljuk - még egy szólás sem igazi szólás, ameddig saját életünk nem szolgáltat példát rá.

Az idő mindent kiéget belőlünk, minden hazugságot. Ami megmarad, az a valóság.

Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.

Csak a mámoros szerelmes láthatja kábulatában a valóságot.

Ami az egyik embernek őrület, az a másiknak valóság.

A lelki és szellemi egészség nem más, mint a valósághoz való állandó ragaszkodás.

A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti.

Két isteni orvosság tud csak segíteni, hogy elviseljük a valóság mérgét és ne haljunk bele idő előtt: az értelem és a közöny.

Úgy érezte, hogy ez az egész - nem valóság. Könyvben olvasta, moziban látta, vagy csak álmodik.

A valóság még nem az igazság. A valóság csak részlet.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

A különbség regény és valóság között? A regénynek kell, hogy legyen valami értelme.

Ha az ember a valóság alapján ítél, nincs többé semmiféle játék. S ha játék sem lesz, mi marad akkor?

A valóságot a képzetesen létező világból képzeletünkkel mi képezzük valósággá.