A befolyásom titka az, hogy az mindig titokban marad.
Az intelligencia ambíció nélkül olyan, mint a madár szárny nélkül.
Mindig adódik egy pillanat az emberek életében, amikor rájönnek, hogy imádnak engem.
Az ellenségeket rá kell kényszerítened arra, hogy rázzanak kezet egymással, hogy azután közös erővel ellened támadhassanak. Közben persze tudod: minden próbálkozásuk eleve kudarcra van ítélve, mert megegyezésük a tehetetlenségig gyengíti őket.
A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált.
A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.
Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.
Ki ne volna inkább boldog ostoba, mint okos nyomorult?
Vannak emberek, akik nem elég értelmesek ahhoz, hogy mindenről egyszerre legyen véleményük. Én nem tartozom közéjük.
Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie.
Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.
Tudom, mit eszem. Azt nem tudom, mit csinálok.
Önmagában az, hogy valaki nem tud rajzolni, még nem jelenti azt, hogy jó festő lesz belőle.
Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett - a lopás, a plágium... - egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az emberiség vagy az utókor javára szolgál.
A túlzás az egyetlen dolog a világon, amiből sohasem elég.