Nem volt elég, hogy én vagyok az utolsó srác, akit megcsókolt, az utolsó akartam lenni, akit szeretett.

Bűvös teremtés! Hogyha belepusztul
A lelkem, akkor is szeretlek! És ha
Nem szeretlek, a káosz visszatér.

Szeretem azt a földdarabot, ami te vagy, mert a bolygótérben nincs másik csillagom. Benned ismétlődik a táguló világegyetem.

Nem te vagy az egész világ, de tőled lesz jó a világ. Nélküled is élnék, de ennél többre nem lennék képes.

Megalázott és legyőzött, tehát teljesen szerelmes lettem magába. Engem még sohasem vertek meg.

Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak.

És újban hittem, mikor láttam,
hogy egy-egy álmom messze hagy,
de álmaimnak legszebb álma
te voltál - s a végső te vagy.

Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz,
cseppjeid összegyűjtve, lágy folyóvá csendesülve.

Szeretlek, így egyszerűen,
ahogy ember szerethet embert,
mindenféle bájolgás nélkül, virágok nélkül,
csak átölel szemem, akár ég a tengert.

Látod, ezért szeretlek én,
mert az Élet Ősmagja kél
egyszerű jellemedben,
mint Nap a változó egekben,
s mert hitem általad él.
Nagy utunkon nem tudhatom,
mit hoznak majd az évek,
csak azt tudom, azt vallhatom,
hogy holtomig kísérlek...

Annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené.

Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.

Szerelmessé tettél,
Nem én tehettem róla,
Vágyat ébresztettél,
S végig tudtál róla.

Ugyanabba az asszonyba vagyok szerelmes már negyvenegy éve. Ha a feleségem rájön, megöl.

És bocsika így mindenért
mert van kábé még huszon
nemtudomhány oldal
a szerelemből hátra
s csak ha elolvastam
jöhetek rá az összes kis hibámra...