Mikor virrad rám az a reggel,
melyen vidáman ébredek?
Mondd, mikor száll rám az az este,
mely elaltat mint kisdedet?

Elmerülten úgy néztelek,
mint föld a sarjadó füvet.
Elbűvölten hallgattalak,
mint erdő a friss kakukszót,
domb hátáról messze hangzót.
Virág virult, amíg szóltál,
szívem kinyílt, az is szólt már.

És újban hittem, mikor láttam,
hogy egy-egy álmom messze hagy,
de álmaimnak legszebb álma
te voltál - s a végső te vagy.