Ha egy fogamzást megakadályoznak, talán egy zsenivel kevesebb lesz. Az ellenérv ez lehetne: még mindig jobb, ha egy zsenivel kevesebb lesz, mint ha minden évben hetvenmillió emberrel több lesz, akik között ritka a zseni, de sok a hülye.

Az Emberiség elment a Holdra, felhasította az atomot, évtizedekkel meghosszabbította az emberi életet, szimfóniákat, remekművű könyveket írt, képeket és szobrokat alkotott, és közben olyan dedóba illő hülye gyerek maradt, mint volt öt- vagy tízmillió év előtt.

Vannak okos emberek, akik tehetségtelenek. És vannak tehetséges emberek, akik nem okosok. És aztán végtelen tömegben vannak, akik nem okosok, nem is tehetségesek. Végül mindig ezek győznek.

A folyton harcot emlegető politikusoknál aligha van veszedelmesebb fajta.

Ha észreveszed, hogy farkasok közt vagy, akkor ordíts. Nem lesz bántódásod.

A történelemben mindig akad egy különös és folyton megújuló nemzetség: a rend megszállottjainak sora. Ezek egy elvont és korlátlan hatalmú bálvány előtt hódolnak, az emberi élet mit sem számít szemükben, ha szembeszegül az intézmények dogmáival.

Egy magocska jó helyre ültetve, megfelelően táplálva sudár fává terebélyesedhet, rossz körülmények közt pedig csenevész bokrocska marad.

Vannak időszakok, amikor éppen nem ölik fizikailag egymást az emberek, ám ölik egymást szavakkal és lélektelenséggel.

Igényes kultúra, igényes, lelkiismeretes irodalom nélkül nincs élhető, emberi társadalmi berendezkedés.

Mindig eljön az a pont, amikor a vadászból préda lesz.

Ha valaki túlságosan meg akar felelni a világnak, az megnehezíti az életét.

Az az alnépesség győzedelmeskedik, amelynek a legjobbak a népesedési mutatói, és amely a leghatékonyabban képes közvetíteni az értékeit; szerintük ilyen egyszerű az egész, a gazdaság, a geopolitika csak porhintés.

Egy olyan világban, ahol kevesebb a frusztráció, ott kevesebb az előítélet is.

Párkapcsolati szinten sokkal inkább meg lehet beszélni bármit, mint a társadalom szintjén. A demokráciával ugyanis az a gond, hogy minden idióta beleszólhat mindenbe.

A társadalom olyan, mint valami zavaros folyadék. Mindig beletorkollik valamilyen izmusba. Nincs saját alakja. Arra folyik, ahol kisebb az ellenállás. Hiába kéred számon rajta, hogy csúnya a formája.