Minden ember önnön cél; mindegyiknek ugyanazon egy nemes természete, jussa, célja és rendeltetése vagyon. Következőleg eredetiképpen minden emberek egyenlő jussal és méltósággal bírnak.

Az illemtanok általában úgy érvelnek, hogy "tekintettel kell lennie az embernek másokra" és talán éppen ez a másokra való szüntelen hivatkozás nem teszi őket vonzóvá; jó ezért azt is tudatosítani, hogy az illem - mindenekelőtt az illemszabály betartójának számára - "védőöltözet" és biztonsági felszerelés!

A világgazdaság az egymásra utaltság mostani korszakában csak egy roskatag faház, rozsdás szegektől és drótoktól összetartva. Ha az egyik része hirtelen beomlik, akkor jó eséllyel magával ránthatja az egész kalyibát.

Mindenki tiszteletre vágyik, férfi, nő, fekete vagy fehér. Ilyen az emberi természet.

Nincs két egyforma szúnyog, és nincs két egyforma csípés, ugyanígy nincs két egyforma közösség - mindenkinek csak személyre szabott megoldás írható fel receptként. Ami univerzális megoldást kínál, azzal baj van. Az informatikában ez gyakran működik, de a közösségek, az emberek, az életek világában nem.

A termékeny új eszmék sohasem az egyes embertől származnak, hanem mindig a kortól. Egyenesen értékük próbaköve az, hogy sokan gondolják egyidejűleg.

Kettős ketrecben élnek az elmebetegek: egyiket ők építik a lelkük köré, a másikba a társadalom zárja a testüket.

A társadalom törvénye sok-sok ember egyéni törvényéből alakul ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom törvénye azonos az őt alkotó egyéni törvényekkel.

A társadalmi törvény nem összessége, hanem eredője az egyéni törvényeknek. A legtöbb ember magántörvénye eltér ugyan a társadalmi törvénytől, de nem olyan mértékben, hogy ne tudna alkalmazkodni hozzá. Aki alkalmazkodik, azt hívják normálisnak.

Inkább leszek szimpatikus kevés követővel, mint megosztó nyolcvanszor annyival.

Egy társadalom akkor igazán egészséges, amikor önmagát is tudja és meri kritizálni.

Ami jó a köznek, az ritkán esik egybe az egyén javával...

Feleség és gyerek nélkül az ember fenyegetést jelent a társadalomra.

Nem beszélünk túl gyakran arról, hogy a férfiakat is bebörtönzik a nemi sztereotípiák, pedig látom, hogy ez rájuk is igaz, és amint ők szabadokká válnak, annak természetes következménye lesz, hogy a nők számára is megváltoznak a dolgok. Ha a férfiaknak nem kell agresszívnak mutatkozniuk az elfogadásért, a nők sem fognak kényszeredetten megalázkodni. Ha a férfiakon nem lesz nyomás, hogy ők legyenek az irányítók, a nőket sem akarják majd irányítani.

A krízishelyzet mindig a legjobbat és a legrosszabbat hozza ki az emberekből - és az országokból is.