A jövő a tudományos eredményeken alapuló döntéshozatalé, hiszen még a legjobb minisztertől, miniszterelnöktől vagy államelnöktől sem lehet elvárni, hogy mindenhez értsen. Ugyanakkor a vezető felelőssége, hogy minden tanács, minden bemutatott tény közül kiválassza az adott helyzetben, az adott lehetőségek között országa számára legjobbat - és ez rendkívül nagy feladat.

Tudom, hogy egyesek szívesen visszahoznák a sötét középkort, pedig az életnek a törvénye a változás! Nemcsak a természetben, hanem a társadalomban is!

A kor, amiben élünk, nem nehezebb, mint apámé vagy a nagyapámé volt. Csak más.

A politikában nem mentség, hogy félrevezettek.

A ma jelképeiből lesz a holnap valósága.

Amikor rendszerellenes fegyveres erők tagjai elkezdenek egyenruhát hordani, aztán fáklyákkal és vezérük arcképével felvonulni, közel a vég. Amikor a vezető paramilitáris csoportok és az állami rendőrség, katonaság összevegyülnek, elérkezett a vég.

A tiltakozást meg lehet szervezni a közösségi médián keresztül, de ami nem az utcán köt ki, az valójában nem létezik. Ha a zsarnokok nem érzik, hogy tetteiknek a háromdimenziós világban következményeik vannak, semmi nem fog változni.

A zsarnokságot a hódoltság követi.

Az elnyomás minden korrupció gyökere.

Az ideális király hasonlatos a karmesterhez. A jó uralkodónak nem lehet kisebb becsvágya, minthogy megértse mindnyájunk lelkét, és minden szívdobbanás egy-egy hangjegy legyen abban a szimfóniában, melyet vezet - és hogy jogara ne legyen egyéb, mint egy taktusvezető karmesteri pálca!

A társadalom fő reménysége a számítógép lehet, az emberek és számítógépek harmonikus szimbiózisa.

Modern világunk ahhoz a repülőgéphez hasonlítható, melyben nem ül pilóta. Az utastér teli van utasokkal, egy csomó emberrel, akik úgy tesznek, mintha irányítanának, elmélyült képpel osztanak, szoroznak, holott mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva a tőzsdei árfolyamok szeszélyes mozgásának és annak, hogy minden a háttérből irányítódik.

Ha boldogulni akarsz, a társadalom szabályai szerint kell játszanod. A rossz hírű ember sohasem jut olyan messzire, mint a közismert erkölcsös.

A világ ma nem törődik az igaz dolgokkal: az emberek ma vagy felületes kérdésekkel vannak elfoglalva, vagy kénytelenek elmerülni a lét legprimitívebb harcaiban.

A legtöbb ember életének nincs célja, mármint a magánéletén túl. A családjuk életében fontosak, de ennyi. A munkában pótolhatóak, a barátságaik illékonyak.