Minél nagyobb tömegbe terelnek össze bennünket, annál kevésbé leszünk emberiek, egyéniségek.

Hiába hangzik demagógiának vagy utópiának, az egyetlen út az összefogás, egymás segítése, különben elpusztulunk.

A jó modor a legjobb útlevél az életben.

Az írott szó becsületét nem a videó és a televízió tette tönkre, hanem az a keserű felismerés, hogy a könyvtárak roskadásig vannak ugyan szép és igaz gondolatokkal és világmegváltó tanokkal - de az életünk mégis ott tart, ahol tart: katasztrofális állapotban.

Ha összefogunk, rengeteg mindent el tudunk érni, mint nemzet, mint embertársak, mint barátok, akárcsak a gyufaszálak közösen, törhetetlenek és sebezhetetlenek vagyunk!

Nem az teszi értékessé az embert, amit tud, hanem amit másokkal megoszt.

Az emberek tulajdonképpen nem tudják, hogy nap mint nap politizálnak. Ha szétválogatják a szemetet, azzal is. Ha bizonyos kulturális eseményekre elmennek, teszem azt, egy alternatív színházi előadásra, mert támogatni akarják az alternatívokat, szintén. Aki biciklire ül ebben a városban, az is valamiféle politikát képvisel, a városét és a mindennapi életünkét.

Ebben a felgyorsult világban az ember hajlamos megfeledkezni azokról a problémákról, amelyek közvetlenül nem érintik őket.

Mindig mulatok azon, amikor különböző vállalatok próbálják eljátszani, hogy ők egy közösség. Ez pedig azért sáros, mert egy közösség az önmagáért létezik, annak nincs feladata, csak saját maga fenntartása. Itt a leghülyébb is a közösség tagja, azt is szeretjük, mert idetartozik. Egy vállalatnál a leghülyébbet kirúgják, mert cél van, feladat, valamit teljesíteni kell. A tagságot pedig abból a szempontból értékelik, hogy a feladat ellátásához szükséges és hasznos-e. A közösségben ilyen nincs.

Aki kilóg a sorból, azt a közösségnek nem még jobban ki kell löknie, hanem igazán akkor kell összezárnia.

A kereskedelmi útvonalak kereszteződésében eszmék találkoznak, az egymással harcoló szokások és hitek felőrlik egymást; a diverzitás konfliktust, összevetést és gondolatokat szül; a babonák kioltják egymást és kezdetét veszi az értelem.

Amíg hitt abban a világ, hogy a formaságoknak van értéke, addig volt is! És volt hatalma is!

Az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek.

A Függetlenségi nyilatkozat olyan, mint egy térkép. Az ember bízik benne, de csak akkor győződhet meg róla, ha kimegy, és próbára teszi.

A világ aljas, de az embernek nem muszáj aljasnak lennie, ha nem akar.