Amely nép sötétségben él, ne zászlót vigyetek előtte, hanem lámpást.

A teremtő teremt, a teremtmény meg lerombol,
A felhők fölé építettünk mennyországot betonból,
De akkora a súlya, hogy a föld alá vitt bennünket,
És a föld alatt sötét van, nem találjuk a lelkünket.

Magyarország, te szent nagy békesség
melled élettől dagad.
Van kenyered, van vized elég,
mégis éhezik sok szegény fiad.

Az egyéneknek nem kell tudniuk, hogy merre tartanak; a piac tudja. Hagyd magukra az embereket a megfelelő társadalmi struktúrában, és ők gondoskodnak minden másról.

Sokkal egyszerűbb egy üzlet tulajdonosával tárgyalni, mint egy alkalmazottal, aki jövőre már valószínűleg nem is lesz a cégnél; ugyanígy jóval könnyebb egy zsarnok szavában bízni, mint egy törékeny, választott politikuséban.

Az abszolút függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban: szerzett tapasztalatainktól függünk; a mindennapi létben: más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.

Ha az ember önző módon csak magára gondol, és semmibe veszi a mások életét, nem kerülheti el végzetét.

A terroristák olyanok, akár a légy a porcelánboltban. Hiába akarna a légy törni-zúzni, olyan gyenge, hogy egy teáscsészét sem tud felborítani. Keres tehát egy elefántot, beleszáll a fülébe, és elkezd zümmögni. Az elefánt megvadul a félelemtől és a haragtól, és letarolja a porcelánboltot.

A gondolat nem jár alanyi jogon. Vannak gondolatra méltó, illetve arra méltatlan egyedek. Ez utóbbiakat meg kell szabadítani a tályoggal és fekéllyel terhes gondolatoktól.

Ha a város és a falu nem emeli fel magához a nyomortelepet, akkor a nyomortelep fogja lezülleszteni magához a várost és a falut.

Az a kéz, amely ma talán fegyvert fogna ellenem, holnap simogató baráti kéz is lehet, ha az embert cselekvésre késztető motívumok az ember lelkében megváltoznak.

A meditációval lelkünket csendesítjük el egy olyan világban, ahol örökös hallgatásra van kényszerítve.

Az a fajta mentalitás, amelyik minden bajunkért csak a politikai ellenfelet teszi felelőssé, soha nem fog kínálni igazi megoldásokat. A pártokban, koalíciókban, politikai ideológiákban megrekedő közgondolkodás soha nem juthat el a bajok gyökeréig.

Az ember legyen nyitott nem csak a szakmájából adódó feladatokra, hanem a nagyobb közösségének életében történő hirtelen változásokra is. És ne úgy fogadja azokat mint önkorlátozásra kényszerítő körülményeket, hanem mint olyan kihívásokat, amelyekben a sajátjánál magasabb rendű, fontosabb akarat nyilatkozik meg.

Az emberiség IQ-ja állandó, tehát ha eggyel többen leszünk, akkor a már itt lévőknek le kell mondaniuk az értelmi képességük egy részéről, hogy jusson az újnak is.