Az a fajta mentalitás, amelyik minden bajunkért csak a politikai ellenfelet teszi felelőssé, soha nem fog kínálni igazi megoldásokat. A pártokban, koalíciókban, politikai ideológiákban megrekedő közgondolkodás soha nem juthat el a bajok gyökeréig.
Az ember legyen nyitott nem csak a szakmájából adódó feladatokra, hanem a nagyobb közösségének életében történő hirtelen változásokra is. És ne úgy fogadja azokat mint önkorlátozásra kényszerítő körülményeket, hanem mint olyan kihívásokat, amelyekben a sajátjánál magasabb rendű, fontosabb akarat nyilatkozik meg.
A jövőnkre irányuló beállítódásunkat többnyire végletes magatartásformák jellemzik. Vagy egyáltalán nem hiszünk a gyökeres változás lehetőségében, s ezért eltűrjük, hogy sodorjanak az események, vagy vakmerő, de megvalósíthatatlan terveket kovácsolunk, hogy azután gyógyíthatatlan apátiába zuhanjunk. Pedig van egy harmadik - az egyetlen reális lehetőség -: felkészülten kivárni azt a pillanatot, amikor a tőlünk függetlenül zajló történések alkalmat kínálnak a sorsfordító cselekvésre.