Amióta megszülettél, a Nap számomra miattad kel fel reggel. Jobb emberré tettél, és már tudom, hogy ez volt az első küldetésed, amiért ideirányítottak téged.
A terhesség azzal kezdődik, hogy a társadalom némi erőszakot tesz a férfiak - esetemben több mint negyvenévi - kitartó munkával tökéletlenre csiszolt nyelvhasználatán. A terhesség például az ateistáknál is áldott állapot lesz. Továbbra is terhességnek nevezni minimum félig végrehajtott csecsemőgyilkosság. A nyelvi abortusz bigott híveiből összeállt statáriális vérbíróság jogerős ítélete szerint azért, mert "a gyerek nem teher". Pedig dehogynem. Én láttam a csajomat terhesen. Hát azt nézni is teher, nemhogy hordani.
A nő és a férfi terhesség alatti munkamegosztásának lényege, hogy a nőt mindenki biztatja, a férfit pedig mindenki fenyegeti. A nőnek például senki sem mondja gúnyosan, hogy meghízott, vagy kárörvendően, hogy "na, majd megtudod, mi a fáradtság, mert soha többé nem fogsz aludni!", de a férfinak igen, aminek hátterében nyilván az van, hogy ezért az egészért mi vagyunk a hibásak, mi okoztuk, tehát legalább szavakban jól meg kell büntetni bennünket.
Az emberiség IQ-ja állandó, tehát ha eggyel többen leszünk, akkor a már itt lévőknek le kell mondaniuk az értelmi képességük egy részéről, hogy jusson az újnak is.
A szülés után minden hülye minden hülyeséget számon kér az anyán, sőt ezek ellenkezőjét is.
Minden gyerek olyan, mint régen a szovjet pezsgősüvegek. Negyven évig nem tudod kirakni a lakásból.
Ez egy modern gyerek: nemcsak apja van, hanem appja is. Az anyukája ugyanis egy könyökvédős főkönyvelő alaposságával naplózza a baba életét egy - isten tudja, honnan kikukázott - mobiltelefonos alkalmazással, tudniillik hogy mennyit aludt, evett és kakáit. Tényleg szó szerint minden szarra van már alkalmazás.
Az igazmondás szép erény, de a gyereknevelésben - legalábbis az első szakaszban, amit én ismerek - meglepően sokszor kontraproduktív. Egyrészt mert nem érti, másrészt mert nem értékeli. Olyan ez, mint amikor egy nő megkérdezi, hogy jól áll-e neki az új ruhája vagy a frissen elkészített frizurája. Ezekben az esetekben sem egy életbiztosítás, ha mindenáron őszinte vagy.
A gyerek nem gond. A gyerek feladat, kötelesség, kihívás, aggodalom, fáradtság, de nem gond. A gond a betegség, a társtalanság, a munkanélküliség, és az, ha nincs hol lakni, nincs mit enni, ha lőnek az utcán, és menekülni kell. De maga a gyerek, ez a belőlünk sarjadt, ránk bízott, ártatlan és magatehetetlen emberi lény fogalmilag sem lehet gond. A gyerek áldás.
Nincs rossz baba. Jó baba sincs. Baba van. Tömény, tökéletes csoda.
A nők ne őrizzenek monopóliumokat, és tanítsák meg a férfiakat mindenre, ami a gyerek ellátásához kell, a férfiak pedig tanulják meg és végezzék el. Amikor pedig megtették, akkor ne várjanak és ne kapjanak érte köszönetet. Mert nem a nők helyett és néha, hanem velük és mindig vagyunk szülők.
Az emberiség úgy teszi fel magát az internetre, mintha nem lenne holnap. Nincs is, hiszen a Facebook két dologról szól. A Most-ról és az Én-ről. Holnap és Te nincs. Ez futás a sötétbe.
A gyerek próbára tesz mindent, ami vagyunk. Mindent, amivé lettünk a születéséig. Levizsgáztatja az összes tudásunkat, tapasztalatunkat, képességünket és erényünket, amit felhalmoztunk az eljövetele előtt.
A kialvatlanságnak egyébként egyetlenegy előnye van. De az most nem jut eszembe, mert iszonyúan álmos vagyok.
Ha nem lenne gyerekem, több pénzem és szabadidőm lenne. Kipihentebb, egészségesebb, sikeresebb és világlátottabb lennék. Boldog lennék. Nem ugyanúgy, mint most. Máshogy, de ugyanannyira. Hogy akkor miért csinálom? Mert vállaltam. Hé, ezért hívják gyerekvállalásnak! Vállalni nem a könnyebbik utat szoktuk, hanem az áldozatot.